Adventi gondolatok: december 16, szerda

December 16, szerda:

- Öröm a teremtett világ szépsége és a teremtő gondoskodása felett.

Izajás prófétától olvastuk a mai olvasmányban: „Az Isten, aki a földet formálta és megalkotta, ő, aki megalapozta, és nem pusztaságnak teremtette, hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta…”

Mekkora lehet szívünkben a teremtett világ felett érzett öröm? December 8-n nyitotta meg Szentatyánk az irgalmasság szent évét. Az egész napos imádságokat egy felemelő öröm esemény zárta. Ugyanis az irgalmasság szentévének megnyitása alkalmából látványos műsort rendeztek a Vatikánban: képeket vetítettek a Szent Péter-bazilika homlokzatára. A „Fiat Lux: megvilágítani közös otthonunkat” elnevezésű programot Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája ihlette.Fiat lux, azaz Legyen világosság! címmel különleges látványosságban volt részük azoknak, akik az irgalmasság szentéve megnyitásának estéjét a Szent Péter téren töltötték. Óceán azúrkék halakkal, korallzátony, több száz gyertya lángja, pillangók, állatfajok Noé bárkájából, felhők, különféle vidékek lakói, szennyezett táj, sivár termőföld… a teremtett világ szépségei és problémái váltak láthatóvá.

Sajnos nem lehetünk ott ezen az eseményen. De szívünk mindig ilyen csordultig tele kell lenni hálával, ha a jó Isten teremtett világára gondolunk. Hiszen nem lehet tartós boldogságunk, békénk, ha a körülöttünk levő világgal nem vagyunk harmóniában. Hogyan is tarthatnánk rossznak, amit az Isten megáldott, és azt mondta rá, hogy ez jó!

a mai nap ilyen nyitott szemmel járj a világban, a városban: addig ne menjen le a nap, amíg nem tudod kimondani legalább egy dologra, tárgyra, természetre, fényre, felhőre, bármire a nap végén: ez jó, ez szép, ezt Isten megáldotta. Ha nincs ilyen emléked, akkor most menj a sötétedő világba, amit látsz, ha csillag azért gyönyörű, ha sötét, ködös, annak is meg lesz a sejtelmes szépsége. Tárd ki a szíved, mert az nem csak jó, nagyon jó.

Idézet Ferenc pápától a jubileumi szent év megnyitójáról:

„Ez a jubileumi esztendő alkalmas időszak arra, hogy az egyház megtanulja egyedül azt választani,„ami Istennek leginkább tetszik”. Mi az, „ami Istennek leginkább tetszik”? Megbocsátani gyermekeinek, irgalmat gyakorolni velük, hogy utána ők is meg tudjanak bocsátani testvéreiknek, és így Isten irgalmasságának fáklyáiként világítsanak a világban. Ez az, ami Istennek leginkább tetszik. Szent Ambrus egy teológiakönyvben, melyet Ádámról írt, a világ teremtésének történetével kapcsolatban megjegyzi, hogy a Szentírás minden nap végén, amikor Isten teremtett valamit – a Napot, a Holdat vagy az állatokat… –, azt mondja: „És látta Isten, hogy ez jó.” Ám amikor Isten a férfit és a nőt teremtette, utána azt mondja: „És látta Isten, hogy ez nagyon jó.” Szent Ambrus felteszi a kérdést: „Miért mondja azt, hogy nagyon jó? Miért örül ennyire Isten a férfi és a nő megteremtése után?” Mert végül volt valaki, akinek megbocsáthat. Milyen szép ez: Isten örül annak, hogy megbocsát, Isten lényege az irgalom! Ezért ebben az évben meg kell nyitnunk szívünket, hogy Istennek ez a szeretete, ez az öröme teljesen betöltsön minket az ő irgalmával.”

Ima:

Teremtő Istenünk! Csodáljuk teremtett világod szépségét A világmindenséget Igéd  teremtette. Amikor életünk összeomlik, Hozzád könyörgünk, újítsd meg rajtunk csodálatos munkádat. Szakadásaink  botránya ellenére egy hangon mondjuk: Igéd  sosem hagyja abba új dolgok  teremtését összetört  életünkben  és   szívünkben.  Adj  nekünk  biztatást, hogy mindig készek legyünk a veled munkálkodó új alkotásra. Imádkozunk, hogy óvjuk a természetet, dicsérjük teremtő művedet, és így találjuk meg benne azt az otthont, melyet nagy gondoskodással készítettél számunkra. Kérlek, Jó Uram, segíts, hogy megőrizhessem józanságomat, és szeretetemet minden teremtményeddel kapcsolatosan. Tégy bölcsebbé, türelmesebbé, megértőbbé, hogy tiszta szeretettel és őszinte szívvel elfogadhassam a világot olyannak, amilyennek teremtetted, amilyennek Te akarod.