Adventi gondolatok: december 15, kedd

December 15, kedd

-  A jól végzett munka, a jótett felett érzett öröm.

Hányszor előfordul velünk, hogy nincs kedvünk semmihez sem, semmilyen munkában nem találnánk aznap örömet. És az is mennyiszer előfordul, hogy valamire igent mondunk, aztán mégsem tesszük meg. Az meg végképp jellemző a mai emberre, hogy nem érzi örömnek a nap, mint nap elvégzett köteles munkáját.

A jókedv elengedhetetlen, olvasom Böjte Csaba atyától:

„Próbáld meg a reggeli találkozást, az óra első percét egy tréfás megjegyzéssel, egy kedves viccel indítani. Ha jól, kacagva indul a nap, akkor több esélyetek van, hogy eredményes, szép napot fejezzetek be, jól elvégzett munkával. A mai világban az emberek lejárják a lábukat, hogy őket szórakoztassák. Legyetek egymás számára ti a szórakozás, a vidámság forrásai. Nem tudsz néhány jó poént elsütni?! Dehogynem, és ha valóban nem tudsz, akkor tanuld meg! Nem lehetetlen! A gyermeknevelésben, a munkatársi viszonyban a jókedv, a derű elengedhetetlen.”

És íme, a jókedvű munkához egy ABC-be szedett rímes jótanács:

Arany ábécé

Az legyen az első, mi lelked illeti 
- ki csak testének él, lelkét el is veszti. 
Bízzál Istenben, ne saját erődben. 
Ki magában bízik, könnyen csalatkozik. 
Célunk a mennyország, utunk az igazság 
- ki ez útról letér, célt ugyan sose ér. 
Dicső dolog ésszel, szép erővel bírni, 
de rút az észt s erőt gonoszra használni. 
Erősebb az, ki ellenáll a rossznak, 
mint kit a vétkek magukkal hurcolnak. 
Fölöttébb sok szóban tudomány ritkán van 
- ha rossz kerék forog az sokat nyikorog. 
Gonosz embernek ne ítélj szavából, mert 
a szökött szolga nem mond jót uráról. 
Ha valaki Istent igazán szereti, 
embertársa iránt jó szokott az lenni. 
Isten félelmével jár Isten áldása, 
hasztalan enélkül ember fáradsága. 
Jó és balsorsban egyként áldd az Istent, 
Ő adja a sok jót, s rossztól is megment. 
Két kulccsal nyílik a mennyország kapuja: 
egyik az imádság, másik meg a munka. 
Légy jámbor, szorgalmas, szelíd, engedelmes 
- így Isten és ember előtt leszel kedves. 
Mi a másé, ne bántsd, mert lelked terheled, 
s e teher alatt a pokolba süllyedsz. 
Ne hidd, hogy a rosszat titokban cselekszed, 
látja Isten, látja lelkiismereted. 
Okos, aki másnak kárán tud tanulni, 
de gonosz, ki azon képes örvendezni. 
Ördög nyelvén beszél, aki káromkodik, 
a másvilágon is majd csak azzal lakik. 
Pénzt gyűjt, aki tanul, mégpedig olyat ám, 
amitől meg nem fosztja sem balsors, sem ármány. 
Rossz úton ne kívánj sosem boldogulni, 
ebül jött marhának ebül kell elveszni. 
Saját hibáinkat káros mentegetni, mert így 
folyton folyvást hibákban szenvedünk mi. 
Tiszteld szüleidet, becsüld az öreget, 
így várhatsz majd hosszú és boldog életet. 
Úgy nyisd ki az ajtót, hogy be is tudd tenni, 
azaz ne kezdj munkát, mit nem bírsz bevégezni. 
Vedd hasznát bármily kis helyecskének, 
ültess oda fácskát, ne sajnáld a munkát. 
Záratlan kamra a kemény ember szíve, 
a bűnök serege szabadon jár bele. 
(Bánk József, Lelki kapaszkodó, 18–20. o.)