Adventi gondolatok: december 13, advent 3. vasárnapja:

December 13, advent 3. vasárnapja:

3. hét  az öröm útjai

A héten szóljon minden az örömről. Lássam meg mindenben, az egész teremtett világban, minden emberben Isten szép képmását, a hálaadó lelkület mutasson utakat, hogyan tekintsek Isten áldásával mindenre pozitívan, örömmel.

-  Az imádás csendjében érzett öröm, a mai vezérgondolat.

Ahhoz megértsük, miért öröm vasárnapja a mai, meg kell értenünk Szofóniás prófétát, és Szent Pált.

 

OLVASMÁNY Szofoniás próféta könyvéből - Szof 3, 14-18a  Örvendjetek! Győzelmet aratott az Úr!

            Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael!

Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya!

Elvette az Úr ítéletedet, elűzte ellenségedet,

Izrael királya, az Úr közöttetek van, ne félj többé semmi rossztól!

            Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemben:

„Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed!”

Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító!

Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével;

örül majd neked ujjongó örömmel, úgy, mintha ünnepet ülne.

 

A prófétai könyvekről az juthat eszünkben, hogy mindegyik próféta figyelmezet, ostoroz, felhívja a bűnökre, az Úrtól való hűtlenségre a figyelmet. Sőt néha fenyegetnek is. Azonban a fenyegetések olvastán legtöbbször agyunk blokkol, és észre sem vesszük, hogy például sehol sincs annyi gyöngédség a Biblia könyveiben, mint Izajásnál. A próféták minden intelme után ott van az isteni irgalom, a megbocsátás, a vigasztalás is. Amit kapunk majd a Messiástól, mint kegyelmi adományokat, ezeknek előképe az a jövendölés, amit Szofoniás is meghirdet a Szabadítóról.

De Szofoniás azt is mondja, ezt az örömöt nem adják ingyen, meg kell harcolnod érte! Az örömre hívásban egy picinyke intés is van: Ne félj, ne hagyd lehanyatlani karod! A jelen súlyos talán; de ha az élő és hatalmas Istenben hiszel, nincs okod, nincs jogod kételkedni!

Az új földi Jeruzsálem az Egyház, amelynek mindenki tagja, aki elfogadja Jézust üdvözítőjének. Örülj és ujjongj Jeruzsálem leánya! Karácsonykor kiáradt az Isten szeretete a világra. Azóta tulajdonképpen nincs is hétköznap a hívek életében: minden nap örömnap, ünnepnap.

Egy jó elcsendesedésben, lelkiismeretvizsgálatban, és ebből fakadó igaz bűnbánatban A bűnbánatban megtapasztaljuk azt, amiről Szofoniás próféta írt: „Isten az erős Szabadító, aki örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével” (3,17). Ezt az újjáéledést nem tudja megadni semmiféle plasztikai kozmetika, semmiféle vidám vasárnapi buli, hanem csak Isten, az erős Szabadító.

Ima:

Ne engedd, Uram, hogy úgy vágjak neki ennek az elkövetkező hétnek, mint valami mindig egyforma, vágyakat, lendületet hervasztó pusztaságnak! Tele lesz a hét unalmas munkákkal? -  Nézőpont kérdése. - Mi adhatna örömet, lendületet? Új ösvényt vághatna Feléd repeső szívem, a megszokott utakat felújíthatná. Hogyan? Ha tartóssá válnék bennem a vágyakozó szeretet, akkor életem nem lenne sivár pusztaság. Add, hogy lelkünk kiemelkedjen önmaga fölé, otthagyva a bajokat, Lendüljön előre, türelmetlenül várja, akarja, vágyja, hogy mit tehet veled együtt a jobb jövőért. Ha így indulok neki a hétnek, akkor megtapasztalom, hogy ez az út csakis Hozzád vezet, az öröm forrásához, s ezen az úton Te is jössz felém.