Január 19-i beszéd

A év évközi 2. vas 2020 –    Iz 49,3.5-6 - 1Kor 1,1-3 -  Jn 1,29-34

Bevezető:
A mai evangélium folytatása a múlt hetinek. Jézus keresztelkedése után, Keresztelő János rámutat: Ő az Isten Báránya!
Jézus azért jött, hogy elvegye a bűnöket, de néha a bűntudatunk nem enged szabadulni a múlttól. Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekem!
Keresztelő János a pusztában is tevékeny és a világra nyitott szemű, éber maradt. Imádkozzunk azért, hogy mi is megtaláljuk az egyensúlyt Isten szolgálatában való tevékenykedéseink során, nehogy teendőink maguk alá temessenek.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Beszéd:
Kedves Testvérek!
A mai evangélium tanúsága számomra, hogy Urunk, Jézus követése mindig áldozatokkal jár! – Keresztelő János ezt úgy fejezte ki, hogy Jézus az Isten Báránya, mi a követői.
Az "Isten Báránya" - aki elveszi a világ bűneit - kifejezés kissé értelmetlennek tűnik a mai fülnek - pedig a szentáldozás előtt minden szentmisében elimádkozzuk. A legtöbb embernek az Isten Báránya hallatán a bárány példamutató szelídsége ugrik be. Pedig ez az áldozatra utal: az ószövetségi áldozati állatokra, amit leölnek, föláldoznak a bűnökért.
Az evangéliumok közül a János evangélium van a leggondosabban megszerkesztve. Komoly teológiai bevezetővel kezdi a megtestesült Igéről. Nem véletlen tehát az se, hogy Jézus első említésével egy mondatban rögtön az áldozati bárányról beszél. Jézus működésétől elválaszthatatlan az áldozat: működésének fő értelme a megváltó kereszthalál. János az első század elején írta evangéliumát, amikor a keresztényüldözések kezdenek mindennapossá válni. Az üzenet azonban nem csak a kortársaknak szól: Jézus követése ma is áldozattal jár!
Íme az  Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”.
    Megszoktuk, hozzá tartozik a vallási nyelvünkhöz, hogy Jézust azonosítani szoktuk az Istennek feláldozott báránnyal.
Izajás könyvében találhatók un. „Ebed Jahve” dalok (Iz 42,1-9. 49,1-6. 52,13-53,12), az Úr szenvedő szolgájáról szóló énekek, amelyek szenvedő messiási értelemben alkalmazták az Újszövetségben.
Az evangélisták visszaemlékeztek arra, hogy Jézus hallgatott Pilátus előtt, tehát illik rá Izajás kijelentése, az áldozati bárányról, mely „nyírója előtt nem nyitotta ki ajkát”.
Éppen ezért feltűnő Keresztelő János kijelentése: „Én sem ismertem őt…” Milyen értelemben nem ismerte?
Sokféle messiási elképzelés élt Jézus korában. Keresztelő Jánosnak is szüksége volt, hogy a Lélek vezetése alatt ismerje fel, hogy Jézus az Isten Fia, aki alázatosan beállt a bűnösök közé, és így veszi el a világ bűneit.
Minden szentmisében lejátszódik az evangéliumi jelenet. A miséző pap, áldozás előtt felmutatja az Oltáriszentséget: „Íme, az  Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”. Jézus ezzel egy életformát kínál fel. Követőinek is hasonló sorsot szán.
Mi keresztények, amikor Krisztus követésére vállalkozunk, akkor mindig áldozatot is vállalunk. A közösségért áldozat hozó ember, a keresztény közösségben mindig értékes embernek számít, sőt, a nagy célok megvalósítása lehetetlen anélkül, hogy valaki ne hozna áldozatot érte. A kereszténység legnagyobb célja az Isten országának megvalósítása, csak élet áldozatok árán történhet. Bármilyen jó közösség kiépítése sok áldozatot követel, és csak önfeláldozó emberekkel épülhet. 
Van ellenvélemény is. Korunk társadalma leértékeli az áldozatot, szinte szükségtelennek tartja. Szinte egy önigazolás ez sok ember részéről, hogy saját kényelmességüket elfogadhatóként tüntessék fel. Legfőképpen talán azért, hogy a szükséges áldozatokat ne kelljen meghozniuk. Hála Istennek, azonban mindig lesznek olyanok is, akik vallják, hogy a boldogságot és szépséget csakis áldozatok árán lehet elérni. Ugyanis azzal, hogy beszélünk róla, a dolgok nem változnak meg, fel kell magunkat áldozni értük. Jézus áldozattá vált értünk, így mi is csak áldozatok árán képviselhetjük Őt. Jól meghatározott, körülírt céljaink kell, hogy legyenek, és ha azokat szeretjük, és fontosnak tartjuk, akkor a megvalósítás érdekében, Isten kegyelméből képesek leszünk áldozatot is hozni.
Minőségi élet csak ilyen áldozatból születik.
Keresztelő Szent János emberi nagysága, hogy elismeri: Jézus útját hivatott egyengetni. Mások előtt szól, és tesz tanúságot az Isten Fiáról. Ma sokan hangsúlyozzák, hogy az önkibontakoztatás az élet egyik legfontosabb mozzanata, és ezen azt értik, hogy minden áron, senkire tekintettel nem lévén, éld ki, valósítsd meg saját karrier-céljaidat. A Keresztelő másképpen gondolkodott élete értelméről. Áldozatul adta magát Jézusért.
„Aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megtalálja azt.” – mondja Jézus. A szeretet egyik legfontosabb vonása, hogy nem méricskél, nem keresi a maga hasznát, hanem a másikét. A mindennapi életben igen hamar beleununk, belefáradunk az áldozatos szeretetbe.  Keresztelő János Jézusért adja életét áldozatul. Nem Heródesért, esetleg Pilátusért, vagy a megtérni nem akarókért, hanem azokért, akik rálépnek Jézus útjára. Nem mindegy, miért vagy kiért él, vagy hal meg az ember. Ma alighanem túl keménynek találnánk Keresztelő János elvárásait, életvitelét, nem tennénk olyan határozottan tanúságot Jézusról, mint ő, mondván, ma plurális, toleráns társadalomban élünk. Nincs köze egyik embernek a másik meggyőződéséhez, szabadságunk van, nem kell alkalmazkodunk egymáshoz. Ezért nem is kell csodálkoznunk azon, hogy lassan el is fogynak a tanítványok. Mert ha nincsenek tanúságtevők, akkor ki után induljanak az emberek?
Egyébként pedig mester, tanító nélkül senki sem lehet olyan érett és okos, hogy önmagától rájöjjön az igazságra. Aztán, ha már valamicskét megismertem Jézusból, az Isten bárányából, mert időztem nála, mint az első két tanítvány, János és András, akik követék őt, és egész éjszaka nála maradtak, akkor odáig el kell juttatnom, hogy életvitelemmel, példámmal kell megismertetnem az embereket az evangéliummal, a jézusi úttal. - A döntés ezután természetesen mindenkinek belügye. Tanúságtételemmel hány embert tudtam elindítani a magasabb megismerés útján Jézus felé?
      Uram, Jézus! Arra kérlek a mai vasárnapon, hogy nyisd meg füleimet, hogy halljam hangodat, és megfontolhassam isteni tanításodat. Nyisd meg szellememet és értelmemet, hogy szavad eljusson szívem mélyéig, hogy azt ízlelgessem és megértsem.
Ébressz bennem nagy hitet, hogy minden szavad útmutató legyen, mely megvilágosít, hozzád vonz, és arra késztet, hogy az igazság útján kövesselek téged.
   Uram, Jézus, az Isten Báránya! Te vagy az én Uram, és egyetlen tanítóm, mesterem. Figyelni akarok rád, és azokra, akik szavadat élik, magyarázzák, mint hiteles tanúk. Azért akarom szavaidat meghallani, átelmélkedni, és a gyakorlatba átültetni, mert hiszem, ebben van az igazi boldog élet, az evangéliumi öröm, a lelki béke és boldogság. Ámen.