Adventi gondolatok: december 12, szombat

December 12, szombat

-  Illés prófétának mindig ott volt egy üres szék, hátha ma jön, az én lelkem kire vár?

A zsidóknál volt, van egy szokás, hogy a széder estén húsvétkor egy üres széket is hagynak. Hátha Illés próféta ismét eljön, és pont az ő otthonukat választja. Ma is sok helyén a világnak, ha egy lakodalom van, bárki betérő, ott levő hivatalos. Néhány évvel ezelőtt Lóréven voltunk augusztus végén, ahol szerbek laknak a Csepel szigeten. Nagy forgatag volt a Duna-parton. Sokféle finomság főtt, folyt a sör, a bor. De nem láttam pénztárat, hol kell fizetni. Végül nagy merészségben oda mentem egy kondérhoz, hogyan lehetne ebből vételezni egy kicsit. És akkor a szakács felemelt ujjal az ég felé mutatott: ma mindenki az Úr vendége, mondta. Az ortodox naptár szerint 13 nappal később ünnepelték Szűz Mária mennybevételét, a falu búcsúját. Mindenki a vendég volt. „Boldogok, aki meglátnak téged és barátságoddal dicsekednek.” Így tanít a Sirák fia könyve a mai olvasmányban. Ott, Lóréven, ha egy napra is felismerték és megvalósították azt az utat, melyet Jézus hozott el. Sajnos azóta sem sikerült visszamennem Lórévre, és nem sikerült meggyőznöm híveimet, hogy templombúcsúnk alkalmával mindenki az Úr vendége, az is, akit máskor nem láttak a közelben. Vajon az én hozzáállásomból, viselkedésemből fel lehet ismerni, hogy Illés, Keresztelő János, Jézus nyomdokain járok?

 

Himnusz Keresztelő Jánosról

 

Az ég kegyének hírnöke,

igazság bátor bajnoka,

Krisztus fáklyája: tündököl

örömről, fényről hírt hozón.

 

Miről prófétalelke szól,

mit ajka hirdet s élete:

pecséttel azt a szent halál

meggyőző jelként zárja le.

 

Az eljövendő Úr előtt

jön küldöttként a földre ő,

s mikor kereszttel felfedi

igaz keresztvíz Kútfejét.

 

Ki értünk meghalt bűntelen,

s a földre életet hozott,

őt jelzi most, mint hű tanú,

vérével a Keresztelő.

 

Add meg, kegyelmes jó Atyánk,

járhassunk János útjain,

s örökségként hadd nyerjük el

Krisztus mennybéli kincseit. Ámen.