dec 24, az utolsó gondolat adventre

Ebben az évben az utolsó adventi gondolat:

December 24. Kedd

2Sám 7,1–5.8b–11.16; Zs 88; Lk 1,67–79

„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.” (Lk 1,67)
Zakariás Isten dicsőítésébe kezd. Az Isten irgalmas! Az emberiség megváltó reménye érkezik. A felkelő „Napunk”, a „Fény” (mi már tudjuk: Jézus!) mutatja a boldogság útját. Az Isten irgalma aktiválja az embert arra, hogy keresse, megteremtse a békét önmaga és környezete számára. Az Isten úgy és akkor ad békét, ha elindulunk a békesség útján!
Zakariás adventjébe lépek. A néma várakozás örömével készülök befogadni az Isteni Gyermeket. Érkezik, mint vendég, aki után vágyunk, hogy majd a csendből feltörjön szívünkben az öröm éneke: "Áldott az Úr atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét!" Az ajkak csendje megtörik, a várakozás beteljesül. A csillag, mint Jel és Fény lassan átjárja a világot.
Karácsony vigíliáján vissza kellene tekinteni a négyhetes készületre, és számba venni, miként sikerült kicsit jobbá lenni. Szoktam jeleket kérni? Milyen hitetlenkedéseim vannak? Sikertelenségeim elnémítanak? Világos előttem, hogy mi az Istentől nekem szánt út? Elindultam már? A külsőségek vagy a belső történések mozgatnak?

Nem a saját receptem, úgy olvastam valahol…

Mottó:

A gyűl – ölet,             

 a szer – etet.

Karácsony-sütemény receptje
Végy egy kiló jó meleg szeretetet, szitáld a türelem szitáján, nehogy pletykamag kerüljön bele. Adj hozzá 1 liter örömet, 2 deci szorgalmat, 1 deci jóságot.  Gyúrd össze 1 tojásnyi kedvességgel, és takard le tiszta jókedvvel.  Ha megkelt, süsd meg a kitartás tűzénél, szórd meg asszonyi kacagással és tegyél rá pár csepp nyugodt megfontolást. Vágd föl annyi darabra, hogy eggyel több legyen, mint ahányan az asztalt körül ülitek, hiszen mindig akad valaki, aki még rászorul!  Az én süteményemből neked is jut egy szelet. Osztozzunk az ételben, örömben!