advent utolsó hete és dec. 17.

Advent utolsó hetére! (persze küldöm a saját napi, a 17-i elmélkedéseket is alul!)

December 17-24:
A Magyar Kurir  katolikus hírportálról  idézek, hogy jobban megérthessük  advent utolsó hetét!

És a végén az ima, imádkozd végig, ha van rá lehetőséged!
Magyar Kurir: Fehérvári Jákó OSB elmélkedését adjuk közre a december 17. és 23. között, advent utolsó napjaiban a zsolozsma vesperásában elhangzó Ó-antifónákról, és magukra az antifónákra is kínálunk egy-egy zenei példát.

Egyre hosszabbak az éjszakák, pedig bennünk egyre erősebb a sóvárgás a fény és a melegség után. De nincs mit tenni – karácsonyig ez bizony így marad.

Advent utolsó napjai, december tizenhetedikétől, liturgikusan kiemelt köznapok. A vesperás zsolozsmájában ilyenkor énekeljük a Mária hálaénekéhez tartozó úgynevezett Ó-antifónákat. Minden napnak külön antifónája van, amelyekben az Eljövendőt próbáljuk néven nevezni, megszólítani azokon a neveken, amelyeket atyáinktól kaptunk.

Bölcsesség, Adonáj, Jessze termő ága, Dávid kulcsa, Fölkelő nap, Népek nagy királya, Emmanuel… Hívogatjuk, szólítgatjuk a homályban, szívünk legmélyén rejtőzködő, születésre váró Istent.

Mindegyik antifóna egy gyönyörű dallamon énekelt sóhajtással kezdődik: „Ó…” A liturgia nem arra bátorít bennünket, hogy nyomjuk el vágyainkat, hogy oltsuk ki szerelmeinket, hogy kőszívű emberekként éljünk. De arra sem, hogy a bennünk követelődző igényeknek késlekedést nem ismerve eleget tegyünk, s kielégítsük azokat: arra hív, hogy ezek hangját meghalljuk, túlhalljunk rajtuk. S egy dallamot ad az ajkunkra, hogy elénekeljük és szenvedélyes imába foglaljuk a vágyaink mögött követelődző még mélyebb sóvárgást, a szavakba nem foglalható sóhajokat, amelyeket a Lélek ébreszt bennünk.

Merünk-e még vágyakozni? Tisztelni, szeretni, komolyan venni sóhajtozó szívünket? Bizalommal, sebezhetően, újra gyermekként megnyitni, kitenni azt? Elfogadni, átélni benne azt az Isten formájú, végtelen űrt, amelyet soha semmi és senki nem fog betölteni?

* * *

December 17.

Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: jöjj, taníts meg minket okosan élni!

https://www.bing.com/videos/search?q=%c3%b3+j%c3%b6jj+%c3%b3+j%c3%b6jj+emm%c3%a1nuel&&view=detail&mid=E6FAE22F7D2CDC132145E6FAE22F7D2CDC132145&&FORM=VRDGAR&ru=%2Fvideos%2Fsearch%3Fq%3D%25c3%25b3%2Bj%25c3%25b6jj%2B%25c3%25b3%2Bj%25c3%25b6jj%2Bemm%25c3%25a1nuel%26FORM%3DHDRSC3

http://nepenektar.hu/liturgia/7/cantio/27/o-jojj-o-jojj-el-bolcsesseg

Imádkozd velem, és az Egyházzal advent utolsó hetében, 7 napon át!
http://nepenektar.hu/liturgia/8/paralit/12/adventi-ajtatossag-az-o-antifonak-szavaival

December 17. kedd

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. (Mt 1, 1-17)

A mai evangélium kizárólag Jézus származásával foglalkozik. Máté bemutatja, hogy Jézus ősei között volt vérfertőzésből született (Perez), vegyes származású férfi (Boaz) és házasságtörő is (Salamon). Isten olyan háttérrel lépett az emberi történelembe, aminek egyes részletei miatt szégyenkeznének azok, akik szeretnének származásukkal büszkélkedni.
Ebben az evangéliumi szakaszban egy hosszú történelem szálai fonódnak egybe, és jutnak el Jézusig. Családfáján szent emberek, köztörvényes bűnözők, számkivetettek, pogány származású nők sorakoznak egymás után. Mindnek fontos szerepe volt, Isten tervében egyikük élete sem volt jelentéktelen.
Négy asszony is szerepel a családfában: Támár, Ráháb, Rút és Betsabé. Az első három nem volt izraelita, a negyedik pedig nem izraelitához ment feleségül, és nem voltak szeplőtelen életű asszonyok.
Máté evangélista gondosan beágyazta Jézus életét az ősök sorába. Elgondolkodom azon, hogy az én életem és hitem is mennyire függ másoktól, akikről oly keveset tudok. Hálával imádkozom értük.

Jézus vállalja családfáját. Senkit sem mázol át elődei közül.

Ima
Uram, taníts meg, hogy példád nyomán fogadjam el természetemet, örökölt tulajdonságaimat, rokonaimat, őseimet.

Uram, köszönetet mondok mindenkiért, aki valami módon kegyelmed hordozója volt az életemben. Segíts, hogy jól értsem meg, és találjam meg helyemet a világban: hordozzam szeretetedet.

A mai nap Ó-antifónája:

Ó, BÖLCSESSÉG! Ki a Fölségesnek szájából származol, ki a mindenséget egyik végétől a másikig erősen átfogod és jóságosan el is rendezed: Jöjj el, és taníts minket az okosság útjaira!

Olvasmány a Bölcsesség Könyvéből. (Bölcs 7,26–29)
A Bölcsesség az örök fény ragyogása, Isten fölségének szeplőtelen tükörképe, az ő tökéletességének képmása. Ő, bár egyetlen, de mindent megtehet. Anélkül, hogy változna, mindent megújít. Nemzedékről nemzedékre belép a megszentelt lelkekbe, s őket Isten barátjaivá és prófétáivá teszi. Mert nem szeret az Isten mást, csak azt, akiben a Bölcsesség lakozik.
Ez az Isten Igéje. — R. Istennek legyen hála!

V. Harmatozzatok, egek onnan felülről, és a felhők essék az Igazat!
R. Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!

Ó Jézus Krisztus, örök Bölcsesség! Tiéd az Atyának minden tudása, minden ismerete. Te vagy az a Szó, melyben az Atya kimondta mindentudását. Te vagy az egyetlen Szó, mely tökéletesen egyezik tartalmával. Te vagy az a Szó, mely egyben teremtő Tett is. Te rendeztél el mindent ebben a világban isteni bölcsességgel súly, szám és mérték szerint. Hatalmas Ige, aki hathatós tudásoddal egybetartod és kormányozod a világmindenséget! Te vagy az, akiben az erő együtt jár a végtelen gyöngédséggel és szelídséggel. Jöjj hát közénk! Mi csak tévedezünk, elménk gyönge, vélekedéseink csapongóak, a hangos hírverések, divatos ítéletek és saját önzéseink befolyásolnak minket. Bennünk nincs semmi bölcsesség és jó ítélőképesség, mellyel elrendezhetnénk dolgainkat.