Advent 2. vasárnapja 2019

A év advent 2. vas. 2019

Kedves Testvérek!

          Advent 2. vasárnapi evangéliumában Keresztelő János szólt hozzánk. Prédikációjának középpontjában elhangzik Izajás kifejezése, amit János nagy erővel ismétel el kortársainak: „Egy hang kiált a pusztában, készítsétek elő az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!
         Jeruzsálem városát puszta övezte: a keleti sivatagi utat azután, hogy kitaposták, igen könnyen eltüntette egy homokvihar, míg az egyenetlen nyugati utat gyakran elmosta a lehulló csapadék. Amikor egy menet vagy fontos személy érkezett Jeruzsálembe, szükséges volt kimenni a pusztába és elrendezni az utat: a bokrokat kivágták, a mélyedéseket feltöltötték, az akadályokat eltávolították, a hidakat kijavították. Ez történt például a zsidó húsvét, a Pászka ünnepe előtt, amikor számtalan zarándok érkezett messze távolból. Talán ez a kép ihlette meg Jánost. Valaki, aki mindenkinél nagyobb, hamarosan eljön, ezért így kiált: „el kell jönnie” annak, „aki után eped a nép”: és utat kell számára készíteni a pusztában, mert bármikor megérkezhet.
        Most térjünk át a metaforáról a valóságra: Ezt az utat nem talajon, hanem a szívünkben kell elkészíteni, nem a pusztában kell építeni, hanem az életünkben! Ez az útépítés nem fizikai munkát igényel, hanem megtérést! „Egyengessétek az Úr ösvényeit!” – ez a parancs keserű valóságot feltételez: az ember olyan, mint egy város, amit meghódított a pusztaság; magába zárkózik az egoizmus világába.
         Még rosszabb: az ember útjait összekuszálta a bűn, ezért olyan, mint akit labirintusba zártak. Izajás és Keresztelő János jelképesen beszél völgyekről, halmokról, kanyargó utakról, áthatolhatatlan helyekről. Szükséges ezeket igazi nevükön nevezni: ez a kevélység, a restség, az önzés, az erőszak, az érzéki vágy, a hamisság, a képmutatás, a szemtelenség, a felületesség és mindenféle mámor. Jól tudjuk, nem csak a szeszes ital, vagy a drog bódíthat el, hanem saját szépséged, intelligenciád vagy te magad, ami a legrosszabb! -  Máris beláthatjuk, hogy ez a beszéd nekünk is szól; Isten felkínálja a megváltást és keres mindenkit, bármilyen helyzetben is legyünk.

         Az Úr útjának egyengetése nagyon konkrét valóságot jelent: életünk megújulását, a megtérést. Morális értelemben a halmok, amelyeket el kell hordanunk és az akadályok, amelyeket el kell távolítanunk a kevélység, amely másokkal szemben szívtelenséghez és szeretetlenséghez vezet, az igazságtalanság, amellyel becsapjuk felebarátunkat, a megtévesztő látszat, a harag, a bosszúállás és a szeretet elárulása, amelynek csitulnia kell, ha békét akarunk a lelkiismeretünkben. A völgyek pedig, amelyeket fel kell töltenünk a lustaság, a közömbösség, az önuralom hiánya, a mulasztással elkövetett vétkek.
Gilbert le Mouel írja:
„Megtérés? Igent mondok Isten szólítására, aki szeret és felém tárja a kezét.
Bűnbánat? Harcba szállok önzésemmel, gyávaságommal, mindazzal, ami akadályt gördít Isten és énközöttem.
Megtérés? Isten felé fordulok, és bizalommal fogadom az ő közeledését, érdeklődését irántam.
Bűnbánat? „Légy tökéletes, mint a te mennyei Atyád is tökéletes.” Egy ilyen program erőfeszítést kíván.”
       Keresztelő János furcsa életmódja felhívás volt a nép számára, hogy felfigyeljenek rá, elmenjenek hozzá és meghallgassák Isten üzenetét. Keresztelő János valójában mégsem a maga útját járta, hanem azt tette, amit Isten kért tőle.
     János fellépését egy olyan időszak előzte meg, amikor Isten hosszú időn keresztül nem küldött prófétákat a választott nép számára. Az evangéliumban szereplő pusztaság ebben az értelemben nem csupán azt a helyet jelöli, ahol János él és tanít, hanem utal az időre is, azaz csend korszakát követően most János által újra felhangzik Isten üzenete. János tudatában van annak, hogy milyen ellentétben áll Isten szentsége és a nép bűnös életmódja, ezért üzenete kemény felszólítás. Szavai szerint egyetlen bűnös sem kerülheti el Isten büntetését. A jogos isteni ítélettől való megmenekülés egyetlen lehetősége a megtérés, a bűnbánat, az életmód gyökeres megváltoztatása. Ezért gondol János úgy az eljövendő üdvözítőre, mint az isteni ítélet végrehajtójára. Ez a kép a Megváltó születésével és Jézus fellépésével módosul. Lassan megértjük, hogy az irgalmas Isten Jézus személyében nem az embereket elítélő és megbüntető megváltót küldött, hanem valódi szabadítót, aki a megbocsátás örömhírét hirdeti.
        Uram, Istenem, a mostani adventben is a te irgalmas tekintetedet keresem, amely rám tekint. Tudom, nem elítélni és megbüntetni akarsz, hanem megbocsátani. A Te Fiad Jézus eljön a mi bűnös emberi világunkban, hogy irgalmad jelen legyen köztünk. Megbocsátó szavad lelkünkig hatol, átalakít minket, hogy tiszta szívvel várjuk Megváltónkat. Add ehhez erősítő áldásodat. - Ámen.