December 1, advent 1. vasárnapja

Boldog Charles de Foucauld atya emléknapja.
Habár ezt a napot nem ünnepeljük a vasárnap miatt, gondolatai érvényesek.
Boldog Charles de Foucauld  1858. szeptember 15. – 1916. december 1.

A mai olvasmány fő gondolata:
Eljön a sok nép, és ezt mondják: menjünk föl az Úr hegyére, hogy tanítson meg minket útjaira. (Iz 2,2)

A vallás szent kaland. Sőt nagyobb kaland, mint egy hegymászás. Az élet igazi kalandja. Ha így tekintjük a hitet, akkor a szív mélyéig hatol.

Charles=Károly Jézus kistestvére

Foucauld atya minden néphez el akarta vinni az örömhírt.

Mondása:
„Minden kereszténynek apostolnak kell lennie, ez nem tanács, ez parancs, ez a szeretet parancsa.”

1901-ben pappá szentelik. A Szaharába megy, megpróbál egyszerűen barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak. Nem téríteni szándékozik, hanem szeretni. Egész életével akarja „kiáltani az Evangéliumot”. 1916. december 1-én meggyilkolja egy szenuszita tuareg csapat. Szent II. János Pál pápa 2001-ben avatja boldoggá.

Foucauld atya imája

Atyám,
Átadom magamat Neked,
tégy velem tetszésed szerint.
Bármit teszel is velem,
megköszönöm,
mindenre kész vagyok,
mindent elfogadok,
csak akaratod bennem
és minden teremtményedben
beteljesüljön.
Semmi mást nem kívánok Istenem.
Kezedbe ajánlom lelkemet,
Neked adom Istenem,
szívem egész szeretetével,
mert szeretlek,
és mert szeretetem igényli,
hogy egészen
Neked adjam át magam,
hogy végtelen bizalommal
egészen kezedbe
helyezzem életemet,
mert Te vagy az én Atyám. Ámen