C év évk. 3. vas 2019: Jézus a Názáreti zsinagógában: a ma
Kedves testvérek!
C liturgikus év van, amikor a legtöbb vasárnap Lukács evangéliuma szerepel folytatólagosan egész évben.
A mai vasárnapon kezdjük el Szent Lukács evangéliumának olvasását. Általa tárja Isten szent népe elé Krisztus az újszövetségi törvényt. Már csak rajtunk múlik, hogyan hallgatjuk: úgy‑e, mint a názáreti zsinagógában ülők, akik helyeseltek és csodálkoztak, később azonban megbotránkoztak azon, amit mondott, vagy úgy, mint a babiloni fogságból hazatért, a szenvedések tüzes kohójában megtisztult választott nép tagjai, akik mélyen meghajoltak és a földre borulva imádták az Urat, amikor Ezdrás próféta felolvasta a törvénykönyvet.
Urunk Jézus a názáreti zsinagógában Izajás próféta könyvéből olvassa fel a kijelölt részt Isten Fölkentjének fellépéséről a messiási időkben, majd pedig ennek a hallgatóság számára meglepő magyarázata következik. A szöveghez fűzött magyarázat egyetlen mondatból, kijelentésből állt: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok" (Lk 4,21). A későbbiekben történtekről a következő vasárnapon fogunk olvasni, ezért most ne siessünk előre! Álljunk meg itt egy gondolat erejéig, Jézus kijelentésének első szavánál!
A „ma" minden nap megadatik számunkra. Isten minden nappal új lehetőséget ad nekem. Ma jött el számomra a megfelelő idő a lelki megújulásra, Isten iránti szeretetem kifejezésére, hitem megvallására. Ha tegnap ezt nem tettem meg, az mulasztás. Ha holnap szándékozom megtenni és megérem a holnapot, az előrelátó bölcsesség. Ha nem érem meg a holnapot, akkor felelőtlen halogatás. De vajon ma, a mai vasárnapon megteszem-e?
Alexandriai Szent Cirill mondja, hogy ez a „ma” Krisztus első és végső eljövetele között van, s arról az emberről szól, aki figyel és megtér. De radikálisabb értelemben Jézus maga a „ma”, mert Ő valósítja meg a történelemben a megváltást. A „ma” szóról eszünkbe juthat az Üdvözítő (soter). Lukács evangéliumában már a gyermekkori elbeszélésekben így szól az angyal a pásztorokhoz: „Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr.” (Lk 2,11)
Ez az evangéliumi szakasz arra hív, hogy gondolkodjunk el ezen a kifejezésen, hogy „ma”. Először is gondoljuk meg, hogyan éljük meg a vasárnapot, a pihenő napot, a család napját. Mindenekelőtt ez az a nap, amit az Úrnak szentelünk azáltal, hogy részt veszünk a szentmisén, táplálkozunk Krisztus testével és vérével és életadó Igéjével. A mai rohanó, felgyorsult világunkban ez az evangéliumi szakasz arra hív, hogy tegyük fel a kérdést, vajon képesek vagyunk-e figyelni? Mielőtt Istenhez szólunk, figyelni kell Rá. Az Egyház liturgiája az Úrra való figyelés „iskolája”, aki szól hozzánk. Végül azt mondja, hogy minden pillanat „alkalmas” a mi megtérésünkre. Mindennap lehet ma az üdvösségünkben, mert az üdvösség egy történet, ami ma is megtörténik az Egyház számára és Krisztus minden tanítványa számára. Ez a keresztény értelme a „carpe diem”, Ragadd meg a napot kifejezésnek, amit Isten ad, hogy üdvösségünkre!
Amikor Jézus kezébe veszi a könyvtekercset, ezzel az Úr egy új feladatot adott neki: örömhírt vinni a szegényeknek, hirdetni a szabadulást a lelki megkötözöttségből, látásra nyitni a szemeket, a lelkeket, hirdetni az Atya szeretetét. Hogy megdobban a szívünk, ha kinyitva a Szentírást olyan versre akadunk, amelyről azt érezzük: Ez most nekünk szól, pont az én helyzetemre illik! Jézus ezt élhette át. Ezek után nem lehet mást mondani, mint hogy „beteljesedett az Írás”. Ez a néhány mondat összefoglalása mindannak, ami az ő feladata – és mindannyiunké. Sajnos a hallgatóság – amely nem volt Isten hullámhosszára hangolva – félreértette. Rómától való megszabadulást, fizikai gyógyulást, Izrael felemelkedését hallották ki a sorokból, és mikor nem azt kapták, amit vártak, elkergették, végül pedig megfeszítették… Gondolkozzunk el: Bennünk él a Lélek? Mi ráálltunk arra a hullámhosszra, amelyen elérhet minket az Atya? Tudjuk, mi a feladatunk? Tudjuk ezt vállalni akkor is, ha a környezetünk mást vár tőlünk.
„Akkor Ezdrás pap a gyülekezet elé tárta a Törvényt.”
A babiloni fogságból 65 év után hazatért szent maradék lélekben megérett arra, hogy akként hallgassa Isten igéjét, és annak fogadja el, ami: az Örökkévalótól érkezett üzenetnek, az egyetlen üdvözítő kinyilatkoztatásnak.
Ma is születnek új Ezdrások, és már ácsolják az emelvényt, ahonnan friss erővel, hatalmas eredetiséggel fogják felolvasni, újból meghirdetni Krisztus evangéliumát, mint az egyedül megmentő, üdvözítő tanítást. Föl kell emelni az evangéliumos könyvet, kiragadni a modern pogányság minden vallást egybemosni igyekvő, nyárspolgári kényelmességéhez ideológiát gyártó közegéből. Felmutatni az evangéliumos könyvet: a megalkuvó, a házasság, és hűség nélküli, vagy magzatgyilkos és haldoklókat kegyesen másvilágra segítő képmutatás ál humanizmusából kiemelni: magasra tartani, és fennszóval hirdetni az örömhírt, hogy van szabadulás, van megváltás, van bűnbocsánat.
Uram, Jézus Krisztus! Te egykor így kezdted tanításodat az emberek körében: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok” (Lk 4,21). A „ma” minden nap megadatik számomra. Isten minden nappal új lehetőséget ad nekem. Ma jött el számomra a megfelelő idő a lelki megújulásra, Isten iránti szeretetem kifejezésére, és hitem megvallására. add, hogy ez a ma, a jelen helyzet lelkesedéssel töltsön el.
Hiszek, Uram, erősítsd bennem a hitet! Áldd meg döntésemet, jó elhatározásomat. Ámen!