Újév, Szűz Mária Istenanya

Szűz Mária Istenanya újév:

Kedves testvérek!

„Mária szívében elgondolkodott ezeken a dolgokon”
Egyházunk, Máriát Isten anyjának nevezi, és külön ünnepet szentel ennek a titoknak. Újév első napját Mária Istenanyaságának ünnepével kezdjük.
Az ,,Istenanya" elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A ,,theotokos" kifejezést Efezusban az ökumenikus zsinaton fogadták el, 431-ben. Ezzel kinyilvánították Jézus isteni voltát, s ebből következőleg azt, hogy Jézus szavai Isten szavai voltak. Így ha Mária Jézus anyja, ő Isten anyja is egyben.
A mi templomunk is Szűz Mária oltalma alatt áll, Máriát, mint Egek Királynéját tiszteljük. Azért is jöttünk a szentmisére, hogy a Szűzanya különleges oltalmába ajánljuk az előttünk álló évet, és Isten áldását kérjük annak minden napjára.
          Nagyon találóan választotta ki az Egyház erre a napra az Ószövetségi olvasmányban Áron főpapi áldását, amellyel a választott nép fiait áldotta meg.
Az újesztendő első napján ránk alkalmazza az Egyház ezeket a szentírási szavakat:
Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos…. Fordítsa feléd arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos”
Mária, a kisded Jézus édesanyjaként örömmel nézhette szent Fia arcát, gyönyörködött benne és boldog volt, hogy Isten őt választotta ki erre a szent feladatra. 
Fizikailag mi nem tekinthetünk Jézus arcára, mégis az Ároni áldás ezt kéri számunkra, hogy Isten ragyogtassa ránk arcát, és fordítsa felénk arcát az Úr.
Hogyan valósulhat meg ez?
Keressük az Istennel való találkozás lehetőségét minden szentmisében.
Legyen mindennapunk része az Istennek szentelt idő az imádságban. Találkozzunk vele a szentáldozásban. Keressük Isten arcának visszatükröződését testvéreink arcában.
         Figyeljük meg a Kegyszobrot a főoltárunkon, Máriát, a jobb karjában a gyermek Jézussal. Az alkotó tiroli mester az 1870-es években kisimult vonásokat-, nyugodt, kedves tekintetet „varázsolt” a Szűzanya arcára. Tudta, hogy akinek szép a lelke, aki Istenre tekint, az valamit visszatükröz Istenből.
         A II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy úgy tekintsünk fel Máriára, mint „az Egyház mintájára”, vagyis az Egyház tökéletes példaképére és első gyümölcsére. De hogyan lehet Mária, vagy még inkább az „istenanya” - amely címmel a mai napon tiszteljük - az Egyház mintája? Mi is lehetünk Krisztus édesanyjai?
          Ez nem csak, hogy lehetséges, hanem ahogy néhány egyházatya mondja, ez utánzás nélkül Mária istenanya elnevezése semmit sem használ nekem: „Mit számít – mondták – ha Krisztus megszületett egyszer Máriától Betlehemben, ha nem születik meg a hit által a lelkemben?”
         Jézus maga volt az első, aki az Egyházra vonatkozva használta azt az elnevezést, hogy „Krisztus anyja”, amikor kijelentette: „Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.” (Lk 8,21)
         A mai liturgia úgy mutatja be nekünk Máriát, aki elsőként lesz ily módon is Krisztus anyja azáltal, hogy figyelmesen hallgat az Ő szavaira. Az Egyház azért választja erre az ünnepre ezt az evangéliumi szakaszt, ahol írva van, hogy „Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.” Hogy miként lesz valaki Krisztus anyja, azt maga Jézus magyarázza meg nekünk: az ige hallgatása és cselekvése által.
Szűz Mária életében minden jelenet szoros összefüggésben van Jézus megtestesülésével, gyermekségével, nyilvános életével.
Mária személyiségével kapcsolatban az egyik alapvető kérdés, milyen volt a kapcsolata fiával, Jézussal? Ezt a kérdést ma új módon közelítjük meg, mivel felhasználjuk a lélektan eredményeit, mindazt, amit az anya-gyermek kapcsolatról megfigyel. A kialakuló ember teljesen rá van utalva a többi emberre, s rendes körülmények között az anya által ébred öntudatára. Az anya mosolyában fedezi fel, hogy létezik a világ, amely befogadta s szeretettel üdvözölte, és ebben a tapasztalatban tudatosul a saját léte is. Csak korunkban kezdtünk figyelni erre, ami az emberi létet alapvetően meghatározó esemény. Ez végigkíséri a növekedés és a nevelés egyéb jelenségeit is: a gyermek táplálását, gondozását és a történelmi hagyományokba való bevezetését is. Jézusra is érvényes, hogy főleg anyjának köszönheti emberi öntudatát. Ő vezette be fiát a zsidó vallás mélységeinek megértésébe és értékelésébe. Ezt úgy kellett tennie, hogy ezáltal Jézus képes legyen felismerni saját küldetését. A gyermek és anyja közti kapcsolat szellemi szinten játszódik le. Jézus szellemi nagyságából joggal következtethetünk Mária rendkívüliségére is. Aki hallgatni és figyelni akar az evangéliumra, az vegye ugyanolyan komolyan azokat a jeleneteket, ahol Mária szerepel. Mária az erős asszony, aki – más asszonyokkal együtt – kitart fia keresztje alatt, amitől messzire menekül a legtöbb férfi, akik Jézus tanítványai voltak. Ha átelmélkedjük életének minden szakaszát, megtanulhatjuk tőle, hogy mit jelent a mindennapi, tárgyilagos, és mégis bensőséges élet Jézussal és Jézusért. A helyes Mária-tiszteletnek az a lényege, hogy bennünket is utánzásra serkentsen. Ő ugyanis sok helyzetben találkozik velünk: ő az egyiptomi menekülés bátor asszonya, a feltűnés nélkül szorgoskodó háziasszony, a csendes szemlélődő, a szegények szószólója, az imádkozó és tevékenykedő jézusi közösségben ő a példája annak, aki háttérben marad. Mindenki kiválaszthatja, hogy miben akarja utánozni Máriát, az ő utánzása Jézus nyomába vezet. Most az újesztendőben újra nekivághatunk ennek a nemes feladatnak.
      Szűz Mária példája adjon erőt számunkra is az erőfeszítéshez, amikor elhatározzuk, hogy igyekszünk élni mindazzal a kegyelmi lehetőséggel, amellyel Isten ajándékoz meg bennünket az előttünk álló esztendőben.
          
Uram, Istenem! Szűz Máriát tisztelve arra kérlek, növekedjék bennem Krisztus, hogy életem az ő élete legyen, és szeretete rajtam keresztül másokra is kiáradjon.”