December 22, szombat

December 22, szombat

Gondolat: 1Sám 1,24-281Sám 2,1.4-8Lk 1,46-56
„Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle.” Ezt Hanna asszony mondja, miután fia Sámuel végre megszületett.

A kérésekkel sokszor adódnak problémáink. Azért, mert türelmetlenül várjuk, hogy teljesüljön a kívánságunk. Az akarat nagy úr, és nagyon jó, ha összhangban van a Teremtő elképzeléseivel is (legalább irányaiban). Törekszem-e arra, hogy jó kapcsolatban legyek az égiekkel, vagy csak a fejem után megyek? És mennyire szükség lenne, hogy a hála hangja csendüljön fel az ajkamon. Erre a hálára szép példa Hanna hálaének, és Máris hálaéneke, a Magnificat, amit naponta imádkozunk.
Azonban a szép hálaéneken kívül van még egy csavar a mai történetben:
„Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak,” mondja Hanna asszony. Sokszor halljuk, hogy a Földet, melyet a Jó Isten sok-sok nemzedék számra teremtett, mi csak kölcsönbe kaptuk. Van, aki azt is képes elfogadni, hogy gyermekeinket is kölcsönbe kaptuk. Az ajándék örök. Végleg az enyém, azt teszem vele, amit akarok. Gyermekem a keresztségben Isten gyermeke, az Isten tulajdona. Én csak kölcsönbe kaptam. Amikor felnő, el kell tudnom engedni a kezét, odaadni egy másik teremtménynek, egy másik férfinak, vagy nőnek.
Ha az egész Földre, és gyermekemre is, mint az Úrtól kapott ajándékokra tekintünk, melyeket csak kölcsönbe kaptunk (jó esetben akár életünk végéig), a helyükre tehetjük a dolgokat és helyesen bánhatunk értékeinkkel.

Imádság:
Uram, Istenem! Köszönöm, hogy annyi mindent kaptam tőled, elhalmoztál földi javakkal. Amint Anna asszony, és amint Mária az én szívem is telve van hálával. Kérlek, hogy, hogy jól használjam a rendelkezésemre álló időt, energiát, pénzt, javakat. Érezzem, hogy csak kölcsön kaptam őket időleges használatra, rövid földi életem idejére, és add, hogy a kellő időben el tudjak számolni vele, velük, hogyan sáfárkodtam, miként kamatoztattam a rám bízott kincseket, javaimat, gyermekeimet.
Ó-antifóna:
Ó, népek Királya, aki után mindenki vágyakozik. Te szegletkő, aki egyesíti a szétválasztottat. Jöjj, ó, Urunk, és szabadítsd meg az embert, akit Te a földből alkottál.

Kérdések-válaszok:
Miért van Ádám-Éva napja december 24-én?

Bálint Sándor írja karácsony- húsvét-pünkösd könyvében:
„Karácsony böjtje /dec. 24./, másként Ádám-Éva napja, két ünnepi mozzanatot foglal magában, amelyeket az Egyház liturgikus körültekintéssel kapcsolt össze. Egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának névnapja, emlékezete: a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása. Másrészt az Ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az új Ádám fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, vigília: archaikus emberi követelményei szerint, de szakrális-liturgikus értelemben is.”
Ádám és Éva bűnétől a közénk születő kis Jézus vált meg minket, hogy a mi lelkünk is olyan tiszta Ádám és Éva lehessen, mint a születő Gyermeké.
Jézus az Új Ádám. Ezért ünnepeljük előestéjén az ősi emberpárt.

Szentek:
Szent Zénon, görög vértanú katona + 304

Csodatevő Szent Szpiridon, görög püspök + 349

Szent Flavianus, római prefektus, vértanú, +362

Cabrini Szent Franciska, olasz rendalapító, + 1917

Szent Amasvintus spanyol apát, + 982

Szent Hunger, Utrecht püspöke, + 866