december 20, csütörtöki gondolat

December 20,  csütörtök

Gondolat:  Iz 7,10-14Zs 23Lk 1,26-38

Váratlan helyzet, és meglepetés Mária és az angyal találkozása.
Ezen a helyzeten gondolkodva belém vág a kérdés: én hogyan szoktam reagálni krízispillanatokban? És Mária? Nem foglalkozik a dicsérettel, zavarba jön, és hangot is ad ennek. Hallja Isten hírnökét, de nem tudja, igaz-e, amit mond. Hogyan egyeztethető össze a szüzességemmel? - kérdezi. Tudja, hogy szabadon mondhat igent vagy nemet. Elgondolkodik a meghíváson, ahogy később majd elgondolkodik fia életének eseményein. Aztán teljes szívével válaszol.
Szent VI. Pál pápa mondja: „Az egyház mindig is követendő példának állította hívei elé Máriát, nem az életvitele vagy a társadalmi kulturális háttere miatt, hiszen ezek abban a formában ma már talán nem is léteznek sehol. Amiben példája lehet a mai hívő embernek, az, ahogy saját életében teljesen és felelősségtudattal elfogadta Isten igéjét, aszerint cselekedett, és tetteit a segítségnyújtás és a szolgálat lelkülete vezérelte. Mária érdemes a követésre, mert ő volt Krisztus első és legtökéletesebb tanítványa.”

Szentek:
Szent Teofil, Alexandriai katona vértanú, + 249
Szent Filogóniosz, szír püspök, hitvalló + 323
Szent Osmund, angol püspök, hitvalló + 1099
Silosi Szent Domonkos. spanyol hitvalló + 1073
Szent. Ammon, egyiptomi vértanú + 250
Bresciai Szent Domonkos, püspök + 1122
Silosi Szent Domonkos, bencés apát + 1073
Szent Gyula, ókori vértanú
Szent Liberatus és Bajulus, ókori római vértanúk
Boldog Péter de la Cadireta, domonkos vértanú, + 1277
Szent Péter Thi, vietnami vértanú +1839
Szent. Ursicinus, frank püspök + 585
Szent. Ursicinus, ír misszionárius + 625
Szent Zefirin, pápa + 217

Imádság, Ó-antifóna:

Ó, Dávid kulcsa és Izrael házának jogara, te kinyitsz és azt senki be nem zárja, te bezársz és azt senki ki nem nyitja. Jöjj, ó Urunk, és szabadítsd meg a tömlöcből a rabot, aki ott ül a sötétben és a halál árnyékában.

Kérdések-válaszok:
Miért van a szentestei ostyatörés hagyománya?

Sokan meglepődtek, hogy templomunk karácsonyi vásárán lengyel ostyalapok vannak kitéve, Szentestei vacsorához.
Szenteste hagyományosan böjtös vacsora volt, még 30-40 évvel ezelőtt általánosan, ma már nem kötelező a böjt Szentestén, de sokan még ma is tartják. Mézbe mártott gyümölcsökkel, aszalt gyümölcsökkel, kaláccsal, mákos-diós gubával, bablevessel, a városi családoknál hallal.
Főleg Észak-Magyarországon, Felvidéken, Lengyelországban, Erdélyben hozzá tartozott a Szentestéhez az ostya törés, és a mézbe mártott ostya. Ezért többen voltak, akik adventben bejöttek a sekrestyébe, ostyát kérni.
Ez az ostya nem az Eucharisztia bemutatására szolgál természetesen, hiszen a tésztájában, amelyet ostyasütővasakkal készítenek tiszta búzából, mindig van egy kis cukor is, amitől sárgás-drapp színt kap. Az ostyából az ünnepi vacsora előtt a család minden egyes tagja kap egyet, és mielőtt az étkek elfogyasztásához kezdenének, a népszokás szerint egymástól bocsánatot kérnek az eltelt esztendőben elkövetett vétkeikért. A megbocsátás jele, hogy akitől bocsánatot kértek, az egy darabkát letör a bocsánatkérő ostyájából. A sort az apa nyitja meg általában, aki a feleségét követi meg, majd viszont folytatódik. A sorból a legkisebb gyerekek sem maradnak ki, és ez benne a szép és felemelő, hogy az apa és az anya is bocsánatot kér gyermekeiktől, nem csak a gyermekek szüleiktől, nagyszüleiktől. Az ostyatörés hangja, mely betölti a szobát ilyenkor, a szeretet legszebb zenéje.
Az ostyát (a templomit is) kezdetben nem az egyház központi ostyasütödéjéből kapták az egyházközségek, hanem ostyasütő mesterek műhelyeiből, de gyakran a helyi plébános, a kántor, sőt Erdélyben Szentegyházán például régebben a tanító, a harangozó készítette el, és látta el vele a települést. Legtöbbször a ministránsok hordták szét, és érte különböző adományokat kaptak. Minden porta annyit kapott, ahányan ott éltek.
Az ilyen szép népi hagyománynak ma is nagy lehetne a szerepe. Nem baj, hogy nem hallottál eddig erről, bevezethetitek családotokban!