december 19

December 19, szerda

Gondolat: Bír 13,2-7.24-25aZs 70Lk 1,5-25

„Magtalan vagy és nincs fiad, de fogansz majd, és fiút szülsz.”

 A Szentírásban meddő asszonyok sorával találkozunk: Sára, Ráchel, Mánoah felesége, Hanna és Erzsébet mind meg voltak fosztva attól, hogy női mivoltuk kiteljesedjék az anyaságban. Az Ószövetségben a terméketlenség különösen is szégyent jelentett az asszonynak, a teremtéskor kimondott isteni áldás hiányát, mintegy átkozott állapotot. Ezeket az asszonyokat azonban Isten különleges módon kárpótolta, amikor nemcsak elvette szégyenüket, hanem fiaikat isteni küldetésre választotta ki a nép körében.

Mindannyian éreztük már azt életünkben, hogy valami olyan dolog előtt állunk, amire úgy érezzük, nem vagyunk képesek. Legyen szó egy érettségiről, egy diplomáról, munkában való helytállásról, vagy egyszerűen csak arról, hogy ki tudjunk lépni a komfortzónánkból, teret adjunk valami újnak. Nem vagyunk felkészülve, nem érezzük magunkat elég magabiztosnak, elég okosnak. Emberi mércével mérve alkalmatlannak ítéltetünk. Az ember hamar megszokja ezt az állapot, és rámondja: Én már letettem róla, hogy valaha is… Ha imádkozunk is, sokszor nem várunk valódi változást, hiszen mi mindent megpróbáltunk.

  Isten azonban tervez velünk, és neki nem számítanak emberi korlátaink.

Ahogy Isten meddő asszonyokat áldott meg és tett termékennyé, előkészítve ezzel az asszonyok között legáldottabb, Mária méhe áldott gyümölcsének érkezését, úgy most bennünk akarja az ő életét újra elindítani: hogy a mi buzgó várakozásunk és vágyakozásunk által Krisztus-hordozókká legyünk.

Imádság:
Ó, Jessze vesszeje,
aki a népeknek adatott jelül. Előtted elnémulnak a hatalmasok, hozzád kiáltanak a népek. Jöjj, ó Urunk, és válts meg bennünket, ne késlekedj tovább.
Istenünk, Atyánk, hálát adunk neked lelkünkben élő hangodért, amely figyelmeztet és ösztönöz a jóra. Hálát adunk szavadért, amellyel, bár az emberek ajkán hangzik el, te beszélsz hozzánk és nevelsz minket közösségedben, az Egyházban. Hálát adunk Igédért, Jézus Krisztusért, hogy elküldted hozzánk őt, aki barátunk, testvérünk és Urunk és ma is köztünk él.  Add, hogy mindennap rád figyeljünk, meghallgassunk téged és igéid szerint éljünk.

Szentek:

Szent Neméziosz, egyiptomi vértanú +250

Szent I. Anastasius pápa + 401
Szent Ágoston Moi, vietnami vértanú +1839
Szent Bernard Valeara, bencés szerzetes +1122
Szent Darius, Niceai ókori vértanú
Szent Dominic Uy, vietnami vértanú +1839
Szent Fausta, az anyaság védőszentje, 3.század
Bl. Francis Man, vietnami vértanú +1839
Szent Francis Xavier Mau vietnami vértanú +1839
Szent Manirus, Skócia apostola, püspök
Szent Meuris és Thea, vértanúk, 307
Szent Ribert, bencés apát + 790
Szent Tamás De és Társai, viatnami vértanúk, + 1839

Kérdések-válaszok

Miért fontos a régi hagyományok megtartása?

XVI. Benedek pápa mondta 2001-ben: „A népi vallásosságot meg kell őrizni, hiszen választ ad azokra a kérdésekre, amelyek ott élnek az ember szívében. Segít az imáságban, ismeretet közvetít, vigyázza az ember lelki egyensúlyát. A helyesen gyakorolt népi vallásosság egységet teremt, míg a túlértékelt intellektuális vallásosság polarizál, megosztottságot hoz létre”.