December 18, kedd

December 18, kedd

Gondolat:  Jer 23,5-8;  - Zsolt 71; - Mt 1,18-24

Jeremiás próféta így fogalmaz: így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk! Ez a jövendölés is beteljesedett Jézusban, hiszen ő mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8,32) és ez az igazság Ő maga: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6).

Isten már ekkor Jézus ígéretével bátorította a népet. És ezt a bátorítást nem csak az a fogságban lévő generáció hallgatta és olvasta, hanem utána még sok, akkor is, amikor Jézus megszületett, akkor is, amikor ő itt a földön testben tanított.

Mit jelent ez nekem? Én nem vagyok fogságban élő zsidó Jeremiás korából! Én az otthonomban élhetek, a saját országomban, falumban, városomban. Engem nem hurcoltak el, és nem kell messze földön élnem. Itt vagyok. És nem vagyok a Jézus korában élő nép tagja sem. Én nekem nem kell nyögni a római hódítók igáját és nem várom feszülten a Messiást, hogy mikor is jön el és mikor szabadít meg, mert Jézus már eljött, itt járt a földön és ma is itt van velünk.   Jézus Krisztus egy személyben Isten igazsága és a mi igazságunk. Istené, mert benne kinyilvánult Isten hűsége ígéreteihez, amikor az Ábrahámnak ígért áldást minden népre kiárasztotta. Benne igaznak bizonyult mindaz, amit a próféták által előre hirdetett. Ő a mi igazságunk, mert benne nyertük el a megigazulást Ő szavaival és tetteivel, melyek által kinyilvánította Isten országát, s legfőképpen kereszthalálával helyreállította igaz állapotunkat: visszahelyezett bennünket az Istennel való élő kapcsolatba, abba az egyetlen helyes és igaz vonatkozásba, amelyet a bűnbeeséskor elveszítettünk, s ezért hazug és kárhozatra méltó állapotba kerültünk. Abban az emberben működik, él az igazság, az lehet igaz ember, aki nem szab Istennek feltételeket, aki annyira megbízik benne, hogy föl meri hatalmazni, hogy úgy cselekedjen vele, ahogy neki tetszik.

Imádság:
Szentlélek Úristen! Te minden emberben benne élsz és jössz, hogy elültesd bennünk az Evangélium igazságait: a szívjóságot és a megbocsátáSzent Szeretni és ezt életünkkel kifejezni, szeretni szívjósággal és megbocsátani: így segítségeddel megtaláljuk a béke és az öröm egyik forrását.  Ámen.
Ó-antifóna:
Ó, Urunk és Izrael Fejedelme, Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokor tüzében és Sinai hegyén törvényt adtál neki. Jöjj, nyújtsd ki karodat, hogy megválts bennünket

Szentek:
Szent Rufus és Zozimus görög hitvallók  + 70
Fontenelle-i szent Rezső frank hitvalló + 700
Szent Sturmius frank apát, hitvalló + 779
Szent Adjutor, az Észak-Afrikai 40 vértanú egyike
Szent Auxentius, katona majd püspök vértanú + 321
Szent Bodagisil, belga apát + 558
Szent Desideratus belga bencés apát + 790
Szent Flannan, hetedik századi püspök
Szent Gatian, Tours püspöke + 337
Szent Moses, Afrikai vértanú + 250
Szent Paul My, Vietnami vértanú + 1838
Szent Peter Truat , Vietnami vértanú + 1838
Szent Quintus, a Decius féle keresztényüldözés vértanúja Afrikában, + 2550
Szent Samthan, ír apát, 6, század
Szent Theotimus és Basilian, ókori Laodíceai vértanúk
Szent Victurus, az Észak-Afrikai 40 vértanú egyike
Szent Winebald, német apát és misszionárius + 768

Kérdések-válaszok:
Miért jött újból szokásba a „Szállást keres a Szent Család?”
A hagyomány az 1950-es évektől, az 1990-es évekig szunnyadt, szinte kikopott, mert a kommunizmus ilyet nem nézett jó szemmel.
Az utóbbi években aztán hazánkban sok helyen újraélesztették azt a szép hagyományt a „Szállást keres a Szent Család” ádventi ájtatosságot. Ennek lényege, hogy befogadjuk a templomban megáldott Szent Családot ábrázoló képet egy teljes napra, oly módon, hogy a részvevő családok egymásnak adják tovább a festményt vagy alkotást szép adventi kötött imádságok elimádkozásával, átelmélkedésével. Ezek a fohászok és interaktív párbeszédek, melyeket a képet hozó, illetve a befogadó családok közösen mondanak el, segítenek abban, hogy az adventi készülődés időszakát bensőségesebb örömmel és befogadó lelkülettel éljük meg, ahogyan a Szent Család tehette ezt több mint 2000 évvel ezelőtt. 
A szállást kereső Szent Család képe Advent első vasárnapján a templomból indulva vándorol családról-családra, házról-házra három naponként karácsonyig. Szenteste a Pásztorjáték idejére a kép visszatér a templomba.
Ez a régi hagyomány egy olyan imalánc, mely alkalmat ad arra, hogy lelkileg felkészüljünk Karácsonyra, ugyanakkor lehetőséget teremt arra is, hogy a templomunkba járó családok találkozzanak, és jobban megismerjék egymást, ezáltal erősítsék a közösséget. („Ahol ketten vagy hárman összejöttök a nevemben, köztetek vagyok” Mt 18,20)