December 14, péntek

December 14, péntek, Keresztes Szent János

Napi gondolat Iz 48,17-19  - Zsolt 1 - Mt 11,16-19

"De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem gyászoltatok. Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: Ördög van benne! Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség." Mt 11, 16-19

Kissé távolinak és az egész szöveg tartalmával összeegyeztethetetlennek tűnt Jézus Krisztus fenti mondása. Kik lehetnek a gyerekek, kiknek énekelnek és zenélnek? Érdekes okfejtést olvastam róla. No, ne azt gondoljátok, hogy a mai napi politikáról szól. 12 éve írta szerző, ezt mondom el a saját szavaimmal.
A gyerekek a nép, és ezen belül is a népnek a hatalomdiktáló, a tuti igazságot megmondó farizeusi rétege. Ők azok, akik fütyülnek, diktálják az értelmezés, a korszellem az általánosan elfogadott viselkedési mód dallamát. És természetesen a hatalomnak ez a fajta attitűdje az évezredek alatt semmit sem változott. A hatalmasok, mindig és minden esetben szeretnénk vezető, diktáló pozícióba kerülni. És csak az a jó, amit ők gondolnak. Aki mást gondol, az ő szemükben már nem is demokrata. 
 A közönség pedig, akinek vagy a lelkes vagy éppen a gyászos taktusok szólnak, pedig nem más, mint Keresztelő János és Jézus. 
      A gyermekek előbb víg dallamot próbálnak diktálni, amely pedig gyökeres ellentétben áll Keresztelő János gondolataival. A Keresztelőtől érkező hatalomkritika nem kedves a vezetők fülének, és szeretnék ennek az élét venni a vidám, „felelőtlen” dallamokkal. Sikertelenül…
Jézus Krisztus megjelenésével, a bűnösökkel és vámszedőkkel együtt vendégeskedő Megváltó hatására ez a víg dallam gyász énekké alakul át. Nincs helye örömnek, megváltásnak, megbocsátásnak. Szomorú dallamokkal akarják ellensúlyozni a Krisztus által hirdetett örömhírt. Ez a próbálkozás is sikertelen. Isten szolgái, és maga Isten sem úgy ugrál, ahogy azt az emberek, vagy a hatalom diktálja!
Keresztényként példa értékű, mind a két elődünk, Keresztelő János és Jézus viselkedése. Egyik sem volt a piacon üldögélő, önmagukat vezetőnek gondolt gyermekek bábjává. Vajon mi mennyire vagyunk bábok!? Az általunk tolmácsolt üzenet mondandójára, módjára mennyire teszi rá a kezét az aktuális hatalom? Képesek vagyunk-e megtalálni az egyéni, Istennek tetsző hangunkat, vagy pedig egyéniség nélkül beállunk az aktuális táncot lejtő szolgák sorába?
Kortársait  Jézus  azokhoz  a   korábbi  nemzedékekhez  hasonlítja,   akik elutasították a prófétákat, és  kételkedve fogadták mindazt, amit  általuk Isten üzent az ő népének. Az ő szava, beszédstílusa sokkal szelídebb  volt a próféták  és  Keresztelő  János szavainál.  Tanítása  igazi  örömhírként hangzott, de mégsem fogadta el mindenki  ezt a szabadságot hozó, a  lelket felemelő tanítást.  Vajon a  mi nemzedékünk  hogyan fogadná  őt? Vajon  én hogyan fogadnám őt? Az  nem járható út, hogy  semmi sem tetszik és  semmit nem tekintek életet irányító igazságnak. Az nem járható út, hogy semmilyen isteni jelet nem fogadok el. Az nem járható út, hogy senkinek a személyében sem ismerem fel az Isten küldöttét.

Napi gondolat -  Mt 11,16-19

Sok ember felszabadultan és lelkesen fogadta Jézus örömhírét. Mások azonban elutasították, s ez később odáig fajult, hogy az életére törtek. Mind az előfutárt, mind a Messiást elutasítókra vonatkoznak Jézus szavai: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok." (Mt 11,17). Ők azok, akiket nem lehet furulyaszóval táncba vinni, akiket nem lehet bűneik miatt könnyekre fakasztani. Nem ismerik fel a jeleket, bezárják szívüket, s nem hallgatnak Isten küldötteinek szavára. Ők, akik nem akarják elfogadni Jézus örömhírét, nem képesek átadni magukat az örömnek. Ez az öröm olyan nagy, hogy a lakodalom képével lehet csak megközelítően leírni. Ezért van János evangéliumának elején is a kánai menyegző története. Karácsony ünnepén nekünk is át kell járnia szívünket az igazi öröm! De ez nem megy vezényszóra, nem történik azért, mert örülni „illik”. Az igazi öröm nem magányos, hanem társra vágyik.

A mai nap szentje,  Keresztes Szent János úgy érzi, hogy Jézus az egész Egyház, de azon belül egyenként mindannyiunk Vőlegénye is, nemtől és életállapottól függetlenül. Arra lettünk teremtve, hogy befogadjuk Őt, és ezt Máriától tanuljuk, akiben láthatjuk, hogy ez micsoda elvehetetlen örömet jelent. Ennél azonban még sokkal nagyobb az, ahogyan Ő örül annak, hogy nekünk adja magát. Erről így ír Keresztes Szent János: „bőkezűen árasztja reád szeretetét és kegyelmeit, minden érdek nélkül, pusztán azért, hogy veled jót tegyen;…egyenrangúnak tekint Önmagával,… megmutatja neked azokat a szavakat, amelyek oly ujjongást keltenek benned: én a tiéd vagyok, neked élek s örülök annak, hogy ilyen vagyok, amilyen vagyok, hogy a tiéd lehessek, és neked adhassam magamat.” (Az élő szeretetláng, III. versszak, 6.) Ez a rövidke idézet is tanúsítja, hogy Keresztes Szent János milyen mélyen ismerte Jézust, és így megérthetjük, miért ébredt akkora öröm a szívében, hogy táncra perdült a Kisjézus szobrával a karján! Mai evangéliumunk minket is erre hív!

 

Imádság:
Keresztes Szent János: Könyörögj érettünk!

Tudom, hogy forrás fakad titkosan
      Bár éjszaka van
Ez örök forrás rejtőzik szemünktől
Barlangnak sűrű mélységéből tör föl
      Bár éjszaka van
Nem tudni hol, mert eredete nincsen
Ám ami van, ered belőle minden
      Bár éjszaka van
És szépségéhez nincs hasonló semmi
Az ég és föld szokott belőle inni
      Bár éjszaka van
Tudom, hogy nincsen medre, hol szaladna
És nem tud senki átlábalni rajta
      Bár éjszaka van
Hogy tisztaságát semmi nem zavarja
Hogy minden fény a fényét tőle kapja
      Bár éjszaka van
Tudom, belőle óriás erek folynak
Eget és poklot, embert záporoznak
      Bár éjszaka van
Tudom, az ér, mi sodrából kiválik
Mindenható, akárcsak ő, e másik
      Bár éjszaka van
Mi kettőjükből tör egyetlen egybe
Nincsen, ki nála fontosabb lehetne
      Bár éjszaka van
Az örök forrás titkos útját járva
Élő kenyérben életünk kínálja
      Bár éjszaka van
Ím e sötétben látja a teremtmény
Hogy oltsa szomját vizét fölkeresvén
      Bár éjszaka van
Azt az eleven forrást, mire vágyom
Az élet kenyerében megtalálom
      Bár éjszaka van

Napi szentek
Keresztes Szent János spanyol karmelita szerzetes, misztikus, költő, a spanyol irodalmi nyelv megalkotója. + 1591
Római Szent Iréneusz és társai  vértanúk + 258
Szent Valerianus püspök vértanú hitvalló  + 460
Szent Agnellus, remete majd apát Nápoly mellett  +596
Szent Bartholomew Buonpedoni a leprások papja, ferences harmadrendi + 1300
Szent Drusus  szíriai vértanú
Szent Fingar angliai vértanú 5 század
Szent Heron egyiptomi vértanú + 250
Szent Justus és Abundius spanyol vértanúk + 283
Szent Matronian milánói remete
Reimsi Szent Nicasius reimsi püspök, a vandálok vértanúja
Szent Nimatullah al-Hardini libanoni, misztikus +1858
Páviai Szent Pompeius Pávia püspöke + 290
Thermitiusi Szent Spyridon  görög hitvalló + 348
Szent Venantius Fortunatus gall költő és püspök + 610
Szent Viator Bergmo püspöke + 378

kérdések-válaszok
Miért olvasunk a világ végéről, Jézus második eljövetéről az adventi első két hétben?
Advent 4 hete, Jézus Krisztus 4 féle eljövetelére való emlékezés:
Eljön a világ végén.
Eljön halálunk óráján.
Eljön a szentségekben.
Eljött egykor Betlehemben.

Az adventi időnek tehát kettős jellege van. A karácsonyi ünnepekre való előkészület ideje, ugyanakkor a második eljövetelre is irányítja figyelmünket.
Mert mi keresztények nem a múltba révedünk, a régi történeteket aktualizálni akarjuk a jelen életünkre. Hisszük, mert Jézus megígérte, hogy eljön ítéletet tartani, és mi szeretnénk találkozni vele, az igazságos bíróval.
Türelemmel és kitartóan várjuk Krisztus második eljövetelét, illetőleg a vele való találkozást, amikor ítéletet tart felettünk. Ezért olvasunk az első két héten olyan olvasmányokat, melyek előre mutatnak egy új korszak felé. Izajás jövendölése olyannak képzeli, ahol még az oroszlán is füvet eszik. Jézus pedig éberségre int bennünket. A jelen találkozások (szentségi élet, a közösségben jelen levő Krisztus) – a múltbeli találkozások tanulsága (betlehemi történetek) mind az eljövendőre készítenek fel bennünket. A karácsonyi találkozásnak akkor van értelme, ha nem nosztalgia, érzelgősség csupán, hanem erőforrás és útmutatás a jövőre. A cél a mennyország, a boldog találkozás. Ezért kell olvasnunk Jézus második eljöveteléről, a világ végéről. Sokat.