Adventi gondolatok: december 4, péntek

 

Adventi gondolatok: december 4, péntek

-  Szent Pál tanítása a reményről

Természetesen Szent Pál apostol is Jézus nyomdokain jár, amikor a reményről beszél. Azonban Pál apostol szép hívő gondolatvilága, és lelki életének gazdagsága nagyon sok új elemet ad hozzá ahhoz, amit Jézus mondott.

Pál apostol azt mondja a reményről, hogy a dicsőség csak a jócselekedetekben való kitartást fogja megkoronázni. Sőt a keresztény ember joggal remélheti, hogy részesülni fog a megígért örökségben. Ugyanakkor Pál azt is mondja, hogy a várt dicsőség máris jelenlevő, de ugyanakkor láthatatlan valóság. És ennek a földi szemmel láthatatlannak a hittel való szemléléséhez Pál apostol csodálatos személyes példákat ad. Egykor szorongva sóhajtozik, máskor ujjong a rá váró feladattól. Egyedül Isten kegyelmére, és nem cselekedeteire támaszkodik. Egy a lényeg: lelki szemeivel lát. (Földi látása amúgy is megromlott, csak nagy betűkkel tud írni, ahogy mondja.) És így képes teljesen magáévá tenni Isten róla szóló tervét, a teljes magasságban és mélységben, úgy, hogy szeretettel válaszol az úr szeretetére. Pál apostol eljut addig, hogy nem személyes boldogságot vár, hanem valakit, akit egész lényével szeret.

Annyi mindent tanulhatnánk tőle. Mert az ilyen remény nem csak őt lelkesíti a futásban, a küzdelemben, hogy ne a levegőt csapkodja, és ne a hervadó koszorúért küzdjön. Vajon nekünk is ad tartós békét a gondolat, hogy maga Krisztus lesz a jutalmunk?

Egy nagyon szép gondolatkörbe futottam bele az interneten, a reményről és a jutalomról:

„Miért jövünk vasárnap a templomba? Többféle jó válasz is van. Az egyik, hogy átvegyük Istentől a jutalmat, amit nekünk szánt! Olyan ez, mint egy verseny, egy kemény munka, szolgálat után a jutalmak kiosztása. Mögötted van egy hét a munkában, családban, az Istennek végzett szolgálatban. Belső lelki megtett út is: betegséget, lelki terhet, kísértéseket, súlyos gondolatokat, amit hordoztál.

És a megszentelt napon mindezért Isten át akarja neked adni a jutalmat. A plusz erőt, Lelkéből a Mennyei Atya ajándékai közül azokat, amiket neked készített. Hogy azzal bíztasson, erősítsen!

De jó, hogy eljöttél ma, és át tudod venni a jutalmat! (Zárójelben: talán azt mondod, ezen a héten nem érdemlek jutalmat.) Isten azonban nem a teljesítményt jutalmazza, hanem a kitartást. Hogy ha összetörve is, ha kétségek között is, ha vétkek súlyával tetted meg ennek a hétnek a lépéseit, de Őt tovább hordozod a szívedben! Kitartasz vajon reményben Megváltód mellett?”

 

Szent II. János Pál pápa:

"Ne féljetek! Ne féljetek, mert van remény az üdvözülésre, csak át kell lépnünk a remény küszöbét!" -  kiáltotta a Szent Péter téren összegyűlt tömegnek 1978. október 22-én a frissen megválasztott pápa, II. János Pál.

Szent Ágoston imája:

Uram, Istenem, én reményem, hallgass meg engem! Ne engedd, hogy belefáradjak keresésedbe. Adj erőt, hogy mindig és mindenütt Arcod látására törekedjem. Önts belém reményt, hogy minden lépéssel közelebb kerüljek hozzád. Te ismered erőimet és gyengeségeimet, Őrizd az egyiket, s gyógyítsd a másikat! Te juss eszembe mindenütt, szeretnélek megismerni és szeretni!