Adventi gondolatok: december 2, szerda

Adventi gondolatok: December 2, szerda

 

-  Izrael reménye, mely Jézus Krisztus eljövetelében teljesedik be

Ettek, és mindannyian jól laktak. Olvassuk a mai evangéliumban.  (Mt 15,29-37)

Jézus nem azért tesz csodát, hogy az emberek pusztán tele tömhessék a gyomrukat. Azok az emberek, akik csak földi éhségük csillapítását várják Jézustól, csalódniuk kell. Az ószövetségi gondolkodásmódnak, Izraelnek, hogy reménye beteljesedjék, tulajdonképpen le kell mondania várakozásának minden anyagias mozzanatáról. A reményt Jézus tovább is erősíti, mely az örök élet, melynek tápláléka az eukarisztia. Ennek előképre, erre rávezető a kenyérszaporítás csodája.

Izajás próféta a mai olvasmányban a messiási kor reményét a zsíros legjava falatban láttatja. Szó szerint értelmezve zsákutcába futnánk. Előképként tekintve életre kel Jézusban.

Hányszor fordul elő életünkben, hogy az addigi reményünkről le kell mondani, vagy teljesen meg kell változtatni. Vajon lesz rá szemünk, tudunk időben eszmélni, váltani? Vagy minket is gúzsba köt eddigi tapasztalatunk, mint a Jézus korabeli zsidókat a próféták ígéreteinek pusztán evilági értelmezése?

Jézus reménye azt kívánja meg az őt követőktől, hogy reménykedve fogadják el a nehézségeket is, mint a szenvedést és a halált is.

 

Ima:

Sion népe, íme jön az Úr, hogy üdvözítse a nemzeteket. Szava fönségesen fog hangzani, úgy hogy hallatára szívetek örömmel telik meg. Izrael pásztora, ki Józsefet, mint juhodat vezeted, könyörülj rajtunk. Rázd fel Uram, szíveinket a tétlenségből, hogy elkészítsük egyszülötted számára az utakat, és eljövetelekor elnyerjük azt a kegyelmet, hogy neked megtisztult szívvel szolgálhassunk.

 

Bölcs gondolat:

Ahol nincsen emberi reménység,
ott vagyon az isteni segítség.
                            Mikes Kelemen