Adventi gondolatok: december 1, kedd

Adventi gondolat, 2015. december 1. kedd

A személyes üdvösség reménye és a túlvilág

A mai olvasmányunk, Izajás próféta jövendölése (Iz 11,1-10) az Ószövetség reményteli várakozásának egyik legszebb kifejeződése. Az emberiség mindig is olyan világról álmodozott, ahol béke, igazságosság és egyetértés uralkodik. A Messiás eljövetele helyreállítja majd a jó viszonyt a Teremtő és a teremtmény között, és így újra visszaáll a béke. „Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével...”

Hisszük és tudjuk, hogy ez a Messiás Jézusban jött el közénk. Éppen ezért mondja Jézus a tanítványainak, a követőinek: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok…”

Az Úr Lelke azonban nem maradt egyedül a Messiásé. Ahogy Joel próféta is megjövendölte: az Úr kiárasztja lelkét minden emberre (vö. Jo 3,1). Jézus feltámadása után megjelent a tanítványainak, rájuk lehelt, és azt mondta: „Vegyétek a Szentlelket!” Így Őáltala mi magunk is részesülhetünk, sőt, részesülünk is az Úr Lelkének ajándékaiból. Ezek pedig, miként azt Izajásnál olvassuk,  a bölcsesség és az értelem lelke, a jó tanács és az erősség lelke, a tudomány és a jámborság lelke és az Istenfélelem lelke.

Ezek az ajándékok maradandó készségek, melyek tanulékonnyá tesznek bennünket arra, hogy kövessük a Szentlélek indításait. Ahogy Szent Pál mondja, „akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai (…) Ha pedig gyermekei vagyunk, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei” 
(Róm 8, 14.17)

A mai napon éppen ezért a zsoltárossal együtt így imádkozhatunk és kérhetjük az Urat:

„A te jó Lelked vezéreljen engem az egyenes úton”! (Zsolt 143,10)

                                                                                                          (Nagy Sándor diakónus)