Ngyböjt 5. vasárnapja

B év, nagyböjt 5. vasárnap, 2018  — Jn 12,20–33 —

„…látni szeretnénk Jézust”  (Barsi Balázs atya gondolatai nypmán)

Érdekes felvezetése van a mai evangéliumi részletnek. Megjelenik néhány görög, akik zarándoklatra érkeztek Jeruzsálembe. Biztosra vehető, hogy közel állt hozzájuk, vonzó volt számukra a zsidó vallás, a zsidók Istene és a szent helyük, a jeruzsálemi templom. A görög zarándokok ott Jeruzsálemben arról is tudomást szereztek, hogy a húsvéti ünnepekre az a Jézus is megérkezik, akiről az emberek sokfélét beszélnek. Ők is szeretnének közel kerülni hozzá, megismerni a híres prófétát. Ebben a szövegrészben már nem a színeváltozáskor kiválasztott Péter, Jakab és János kerül előtérbe, hanem először a galileai Betszaidából származó Fülöp, akinek a görögök elmondják kérésüket: „Látni szeretnénk Jézust!” Kérésüknek nincs indoklása. Nem derül ki, hogy miért szeretnék Jézust látni. A köznapi emberekben valami belső késztetés van, hogy híres emberekkel, médiasztárokkal, politikai közszereplőkkel ismerkedjenek meg, szólhassanak hozzájuk, beszélgethessenek velük. Úgy érzik, hogy ezáltal ők is részeseivé válnak annak a hírnévnek, amelyet a sztár birtokol. Azután eltelik néhány hónap vagy év, és a sztár helyére más kerül, a politikus lelepleződik, a megbukott médiaszereplő véget vet az életének, mert véget ért életének látványkorszaka, és egyszerűen csak lecserélték. Jópofa „művészeink” meglopják a közös vagyont, elmulasztják megfizetni, ami jár a császárnak, vagy önfegyelem híján éppen mások életét veszélyeztetik. Nem is érdemes leírni neveket, mert mire ez az írás nyomtatásban megjelenik, a legtöbbre már nem is emlékeznek az emberek. Sztárok és sztárcsinálók veszélyeztetik az igazi látásunkat. Annyi hamis látványt tolnak elénk, hogy nem látjuk meg tőlük a valódi értékeket. Fülöp apostol pedig megörülvén az újabb rajongóknak, szólt tanítványtársának, Andrásnak. Ezután mindketten odamennek Jézushoz, hogy a görögök számára audienciát, magánkihallgatást kérjenek a Mestertől.

„Látni szeretnénk Jézust!” Ebben a kérésben benne van, hogy nemcsak egy pillanatra, nemcsak a külső megjelenése érdekel bennünket, ismerni akarjuk őt, tartós szellemi kapcsolatra vágyunk vele. Jézus gyere közénk, köztünk van a helyed. Jézus válaszol nekik, de egészen másról beszél. Elmondja, hogy a búzaszem akkor hoz sok termést, ha földbe hull, és elhal. Aki ragaszkodik evilági életéhez, el fogja veszíteni azt. Aki pedig nem ragad le ennél a világnál, az előtt egy új élet fog kitárulni. Aki neki akar szolgálni, kövesse Őt. Elég a külső szemlélgetésből, a messziről csodálgatásból, a látszatkapcsolatból. Döntést vár tőlünk Jézus! Megrendülve fogalmazza meg a mondatokat. Tudja, hogy rövid időn belül ítélet születik fölötte. Halálos ítélet! A megrendültség és az elszántság együtt van benne, miközben sztárnézők és értetlen tanítványok ostromolják kérésükkel. A tanítványok nem értik, miért nem örül Jézus az érdeklődő görögöknek, Jézus pedig szomorúan látja, hogy a tanítványok nem fogják fel, rövid időn belül mi fog történni körülöttük és velük. Látni vagy követni? Ez a mai vasárnap legfontosabb kérdése. A kérdésre mindenkinek felelnie kell. Ne hitegessük, és ne csapjuk be magunkat! Ez a vasárnap nem a sztárcsinálásról, de nem is az önbecsapásról szól. Jézus ma hiteles választ vár tőlünk.

       Jézus benseje az az emberi benső, amelyben hiánytalanul megtalálható Isten szentháromságos életének egyetlen törvénye: a szeretet, a Szentlélek áradása. Ez a szövetség új, sőt eleddig elképzelhetetlen és hallatlan, egyetlen igazi újdonság a kozmosz történetében, és örök, mert Jézus személye, énje a második isteni személlyel azonos, aki pedig öröktől fogva mindörökké az Atyáé a Szentlélekben. A megtestesülés eget (Istent) és földet (embert) egyedülálló módon egybekapcsoló valósága nem öncélú. Az Ige azért testesült meg, hogy istenfiúi élettel ajándékozzon meg bennünket a Szentlélek kiárasztása által. Isten örök, benső életének részesei lettünk; és ha lenne bátorságunk aszerint élni, amik vagyunk, soha nem követnénk el bűnt, mert a bűn (szakítás Istennel) legbensőbb valónk természetével ellenkezik.

Jézus az ő kereszthalálát a földbe hulló búzaszemhez hasonlítja, amely bőséges termést hoz. Minden szent, minden igaz ember, minden Istenhez jutott üdvözült teremtmény Jézus földbe hulló életének gyümölcse, hiszen az ő életének felajánlása nélkül senki sem léphetne szövetségre az élő Istennel. „Ha majd felmagasztalnak a földről (a keresztre), mindenkit magamhoz vonzok.” Érzed ezt a vonzást? Az irgalom vonzását? Szentgyónásaid bűnvallomásának őszintesége és az elhatározásaid teljesítéséért folytatott következetes harc lehet a bizonyítéka annak, hogy valóban be akarsz lépni az új és örök szövetség kereszt által kitárt kapuján.

Látni szeretnénk Jézust! – Kérik a görög zarándokok Fülöp közbejárását.

Ha minket kérnének arra, hogy találkozni akarnak Jézussal, képesek lennénk-e kortársainkat hozzá vezetni? Minden keresztény feladata ez. Hol található ma Jézus Krisztus? Minden rászorulóban, az ő nevében összegyűlt közösségben.

„Ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is” (Jn 12,26). Nagy igazság ez. Lesznek Tábor-hegyi pillanataink, hallhatunk sok lélekemelő Hegyi beszédet, csodákat élhetünk át a mi Urunkkal, megtapasztaljuk a nevében összegyűlt közösség dinamizmusát, megtartó erejét, részünk lesz idegtépő vitákban, meg nem értésben, és fel kell menni a Golgota hegyére is. - Csak ne engedjünk a könnyebbik út kísértésének, ne fussunk el a keresztjeink elől!