Febr. 11, évközi 6. vasárnap és hamvazószerda febr. 14

Hamvazószerda 2018. – szomj Isten után.

Kedves Testvérek!

„Uram, semmi más nem kell nekem, bármerre járok is: Istenre vágyó szomjam maradjon üde, friss!” - Ez egy szép nagyböjti ima részlete.
Mit jelent a nagyböjt?
Közelebb kerülni Istenhez. Ő legyen az első helyen. Amikor lemondunk a sok ételről, italról, visszafogjuk a szórakozást, a házasok akár a házaséletet, mindezt azért tesszük, hogy nagyböjtben több idő maradjon Istenre, ő kerüljön az első helyre. Amit időben, energiában, pénzben megspórolok, azt tudjam a hitemért, lelkemért Istennek ajándékozni. Vágyjak a boldogabb lelki életre. Mintegy szomjazzam az élő Isten után.
Nemrégen olvastam, hogy a szomjúság lesz a pápa idei, jövő heti, nagyböjti lelkigyakorlatának témája.
Ferenc pápa a portugál José Tolentino Mendonça atyát kérte fel a Római Kúria idei nagyböjti lelkigyakorlatának vezetésére. És aportugál atya a hét minden napjára, más ás más lelki szomjúságot tűzött ki megfontolásra: A nagyböjti elmélkedések összefoglaló címe A szomjúság dicsérete. Ezt a hét során az alábbi témák követik: A szomjazás tudománya; Észrevettem, hogy szomjazom; A semmire szomjazás; Jézus-szomj; A könnyek szomjúságról mesélnek; Saját szomjúságomból inni; A vágy formái; Észrevenni a perifériák szomjúságát és A szomjúság boldogsága. A legtöbb eszünkbe sem jutna. Vajon mi mire szomjazunk, m i után vágyakozunk? Mit kérnél a jó istentől?

    A szomjúság, ami egyszersmind a vágyainkat is jelképezi, nagyon emberi dolog, nincs senki, akinek ne lennének vágyai, ne lennének szomjúságai. Az élet-szomjúságot például nagyon is jól ismerjük, ez mozgat szinte mindent ebben a világban. Élményekre, újdonságokra, sikerekre vágyunk, élvezetek után szaladunk, és mire elérjük őket, már megint más vágyak teremnek bennünk.
A szomjúság és a vágy. Nagyböjtben bárcsak megnyílnának lelki szemeink, hogy az alacsonyabb rendű, rendetlen vágy és alacsonyabb rendű szomjúság mögött megpillanthatnánk a magasabbat, az örök értéket! Mert ha felemeljük lelki szemeinket, látni a láthatatlant, akkor már nem csak a régi, ám megtagadott énünkkel találkozhatunk, hanem magával életünk Istenével is, és akkor nem kell félnünk többé nehézségek közepette sem.
A minket körülvevő világ anyagias, kereskedelmi. A kereskedelem mindent el akar adni, és szomjúságot, vágyat gerjeszt abban is, aki nem akarna például vásárolni.
Teremtőnk maga úgy alkotott meg minket, hogy hozzánk vannak kötve szomjúságunk, vágyaink! Az a baj, hogy elfeledkezünk a bennünk élő vágyak, a bennünk élő szomjúságok hierarchiájáról, és engedjük, hogy néha akár a legalantasabbak is egészen a hatalmukba kerítsenek. Messze nem a Jó Isten kerül az első helyre. Például a mások utunkból való eltakarításának vágya, hogy aki az utamat állja, vagy akár csak mást gondol igaznak, mint én, az menjen előlem, vagy lehetőleg tűnjön is el az életemből mindenestől. Vagy megengedjük például, hogy a rosszkedv és az önsajnálkozás kerítse hatalmába a lelkünket, és ilyen állapotunkban már olyan dolgokat latolgatunk, hogy azzal lehúzzuk magunkhoz a gyanútlan és derűs többieket is.
Ebben az évben hamvazószerda épp a Valentin nap. A jó Isten megáldja az igaz szerelmet. Egy böjti napon viszont úgy is feltevődik számomra sorrend: vajon embertársi kapcsolataim nem fedik-e el előlem a jó Istent? Hány és hány ember volt már vakon szerelmes, amit később meg is bánt, mert pont a hit, az érték maradt ki a kapcsolatból, csak a testi vonzalom került az első helyre.
A test kultúrájának korszakát éljük. A testi szépség például, az emberi lény szépsége, ami manapság olyan nagy társadalmi értéket képvisel, az égi férfira vagy az égi nőre kellene emlékeztessen minket, és azt kellene eszünkbe juttassa, hogy amilyen szép itt ez vagy az az ember a maga külseje szerint, olyan szép lehetnék magam is benső lényemben, hiszen bennem is ott rejlik az égi lény lehetősége. Szókratész ókori görög filozófus utolsó imádsága életrajzírója szerint az volt, hogy adják meg az istenek, “hogy belülről legyünk szépek”. Ez az imádság, azt hiszem, noha egy pogány ember imája volt, elfogadható egy mai keresztény ember számára is. Add meg nekünk Urunk, hogy belülről legyünk szépek! A belső szépséget lássam a másik emberben. (Ez az igazi Valentina napi program.)
Az Istenre szomjazó, vágyakozó ember nem a maga baja körül forog, nem csak önmagával foglalkozik, hanem elfeledkezik magáról, félre teszi önző énjét egy időre, és Isten felé fordul. Ha kell, lemond ételről, italról, szórakozásról. Időt, helyet készít lelkében az Úrnak. Az ilyen böjt meghozza a gyógyulást, a lélek megújulását. Mert ha nem ezt teszi az ember, hanem hagyja, hogy bármilyen érzése és bármilyen szomjúsága, vágya, vagy éppen agyréme eluralkodjon rajta, mert akkor minden még rosszabb lesz. Az ilyen böjttől csak hiányérzetem lesz, nem lesz több, mint kínos fogyókúra.
Legyen idei nagyböjtünk vágyakozó, szomjazó az Isten után, hozza meg lelkünk békéjét, felfrissülését.
        Befejezésül XVI. Benedek pápa imáját idézem, Mária közbenjárását kérve nagyböjti lelki megújulásunkra:
„Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, Te ajándékoztad a világnak az igaz világosságot, Jézust, a te Fiadat - Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad. Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá. Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban.”  Ámen.

B év évk. 6. vas 2018 -  Mk 1, 40-45 a leprás meggyógyítása

Bevezető:
A mai evangéliumban egy leprás meggyógyításról hallunk. Jézus csodás gyógyításai olyan látványos cselekedetek voltak, amelyek egyre több beteget vonzottak felé. Ő pedig megszánva őket, megnyitotta számukra a gyógyulás minden bizonnyal egyetlen útját, hiszen olyan betegek voltak ők, akik nem számíthattak komoly emberi, orvosi segítségre. Mindenkit meggyógyít, aki hozzá fordul, kifejezi benne, és isteni hatalmában való hitét. Az is igaz azonban, hogy nem szünteti meg a világban teljesen a betegségeket és az emberi nyomorúságot. De az isteni erő és hatalom elkezdi áldásos működését, így egyre többen részesednek belőle. Jézus úgy jött el, mint a testnek és a léleknek az orvosa. Engedem-e, kérem-e, hogy engem is megtisztítson?

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Beszéd:

Kedves testvérek!
A mai evangéliumból egy olyan mozzanatot emelek ki, amely nekem ugyan nem jutott eszembe, de a készületkor felfigyeltem rá, hogy Szentatyánk, Ferenc pápa két alkalommal is a győzelmet emelte ki, ennek a csodának mondanivalói közül.
Urunk Jézus ezzel a csodával is megmutatja nekünk, mit tesz Isten, látva a bajunkat: nem egy előadást, vagy okítást tart a szenvedésről, nem is veszi ki a világból sem a fájdalmat, sem a halált, hanem inkább magára veszi emberi létállapotunk terhét, hordozza azt teljes mértékben, hogy megszabadítson minket egészen és véglegesen. Krisztus így győzedelmeskedik a világ bajai és szenvedései felett: magára vállalja és Isten irgalmasságának erejével legyőzi őket.
Idézem Szentatyánkat:
„Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: »Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.« Provokálja az Urat mondván, hogy »én az élet vesztese vagyok, de te átalakíthatod ezt a vereséget győzelemmé!« »Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.« A leprás ugyanis vesztesnek minősült, aki nem élhetett közösségi életet, mindig »kiselejtezték«, félre állították. Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: »Akarom, tisztulj meg!« Így, egyszerűen: ez a csata két perc alatt véget ért győzelemmel. Ebben az emberben volt valami, ami arra indította, hogy Jézushoz menjen és ezzel a kihívással álljon elé. Volt hite!”
A fizikai leprát, kevésbé ismerjük, Európában nem kell ezzel a betegséggel küzdeni.
Mégis mennyi minden van, ami bennünk és körülöttünk gyógyulásra szorul. Csak egy nagyon jellemzőt emelek ki. Társadalmunk egyik rákfenéje manapság, hogy csak azt keresi, azt értékeli, ami hasznos, ami önző módon a saját rosszul értelmezett, rövid távú javunkat szolgálja.
Nem csak a lecsúszottakhoz, a peremen lévőkhöz fordul nehezen a mai ember, hanem sokszor még a szomszédhoz, vagy akár a rokonhoz is nehezen közeledik, mert netán nehezére esik ez a kapcsolat, valami miatt terhére van. Félünk, mintha ránk ragadhatna a betegség, vagy a szegénység.
A lelki írók nem győzik hangsúlyozni, hogy csak annyi lesz a mienk, amennyit elajándékozunk, és csak akkor fogjuk helyesen szeretni magunkat, hogyha elkezdünk másokat szeretni és szolgálni.
A Katolikus Egyház Katekizmusa így tanít:
Katekizmus: 1505 – „A sok szenvedéstől megindultan Krisztus nemcsak megengedte, hogy a betegek megérintsék Őt, hanem nyomorúságainkat magáévá teszi: ,,Szenvedéseinket magára vette és betegségeinket ő hordozta'' (Mt 8,17). De nem minden beteget gyógyított meg. Gyógyításai Isten országa eljövetelének jelei voltak, egy sokkal mélyebbre ható gyógyulást hirdettek: a bűn és a halál fölötti győzelmet az ő húsvétja által. A kereszten Krisztus a rossz egész terhét magára vette, elvette a ,,világ bűnét'' (Jn 1,29), aminek a betegség csak egyik következménye. Szenvedésével és kereszthalálával Krisztus a szenvedésnek új értelmet adott: hasonlóvá tud tenni bennünket Őhozzá, és egyesíthet az Ő megváltó szenvedésével.”
Persze annyiszor hallottuk már, tűrni kell a szenvedést, betegséget, majd valami jó is kijön belőle, nemesedünk, kincseket gyűjtünk. Elméletileg tudjuk, de miért pont engem ér a betegség, és miért pont most? Tevődnek fel a kérdések.
Ismét Szentatyánkat idézem, ő így magyarázza:
„János apostol azt mondja, hogy a világ feletti győzelem a hitünk. „Hitünk mindig győz!” A hit győzelem. Ahogy ez a férfi mondja: „Ha akarod, meg tudod tenni.” Ennek az embernek volt hite, és amikor hittel kérünk valamit, Jézus maga mondta, hogy hegyeket mozgathatunk meg. Képesek vagyunk hegyeket megmozgatni, a hit képes erre. Jézus is ezt mondta: „Bármit kértek az Atyától nevemben, megkapjátok. Kérjetek és megadatik, kopogtassatok és befogadásra találtok.” De a hittel kell ezt tenni, ez a mi győzelmünk.”
      A leprás meggyógyításáról szóló evangélium arra tanít minket, hogy ha Jézus igazi tanítványai akarunk lenni, akkor az a feladatunk, hogy vele egyesülten az ő irgalmas szeretetének eszközévé váljunk, és legyőzzük a kirekesztés minden formáját. Ahhoz, hogy Krisztus utánzói legyünk a szegényekhez és betegekhez való hozzáállásunkban, nem szabad félnünk attól, hogy a szemükbe nézzünk, gyengéd és együtt érző szeretettel odalépjünk hozzájuk, és akár megérintsük, és megöleljük őket.
         Jézus meggyógyította a leprást. Ő meg akarja gyógyítani a lelki leprát is. Jézus együttérzése kihívást jelent nekünk. Ma már nem a lepra a legfélelmetesebb betegség. Hála Istennek, már vannak orvosságaink, amelyekkel hatékonyan lehet kezelni ezt. De találkozhatunk olyan emberekkel, akik súlyosabb betegségeknek az áldozatai, akik lelkükben csúfak. Azokra gondolok, akiktől távolságot tartunk, akiktől félünk.
         A mai evangéliumban van egy egyszerű, de csodás imádság: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem!” A kétely olykor megkísért minket, de van valami, amiben soha nem kételkedhetünk, ez pedig Jézus együttérzése. Ő segít nekünk is, hogy másokkal szemben együtt érzők legyünk. Vele együtt győzünk, az erőt képviseljük.
​   Uram, Jézus Krisztus! Mint az egykori leprás, én is bizalommal, reménykedve kérlek! Érints meg, Uram, érintsd meg csúf, beteg testrészeimet, mindazokat, melyekre nem szívesen tekintek. Ha akarod, te megtisztíthatsz engem. Segíts legyőznöm testi és lelki gyengeségeimet. Adj pozitív, reménykedő hitet! Ámen!