évközi. 4 vasárnap jan. 28

B év évk. 4. vas 2018
- Mk 1,21-28 – a tisztátalan ember gyógyítása: Jézus szavának ereje

Bevezető:
A mai evangéliumban Jézus gyógyító erejű szaváról hallunk.
Jézus nem csupán szavakat mondott, hanem Ő volt az Atya megtestesült Igéje és kimondott szava. Az igazság tanítását hirdette, de semmit sem mondott önmagától, hanem csak azt, amit az Atyától hallott. Ez az isteni háttér az az erő és hatalom, amit észrevesznek az emberek, illetve az, hogy szavait tettei és csodái megerősítették. Még a gáncsoskodó kérdésekre is mindig a legtökéletesebb választ tudta adni, de ha kellett, nem szólt, néma maradt. Ezzel a szótlansággal tűrte a bántalmakat is, amelyeket keresztútján elszenvedett. Nem fecsegett, mert aki sokat beszél, valamit mindig rejteget az emberek elől. Neki nem volt titkolnivalója, nyilvánosan cselekedett és tanított. Boldogoknak nevezte azokat, akik hallgatták tanítását. Mi is boldogok vagyunk, ha nyitott szívvel hallgatjuk, és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit Jézus tanít nekünk.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Beszéd:
Kedves Testvérek!
A mai beszédnek azt a címet adtam az evangélium fő gondolatai alapján: A szó hatalma, Jézus szavának ereje
Napjaink sokféle értékválsága közül kiemelkedő helyen áll a szó, a beszéd, a tanítás válsága. Nagyon sok az üres beszéd, a hiteltelen szó, sok a megtévesztő reklám, és a hazug álhírek, tanok is egyre fokozzák a szó leértékelődését. Milyen ma a kimondott szó? A politikusok szócsatái finoman szólva is csúsztatnak.  Az írók-művészek úgymond „realista” módon akarnak ábrázolni, és trágárkodnak, káromkodnak. És ami leginkább növeli a kimondott szó válságát: mindennek pénz szaga van. Ahhoz, hogy a szó visszanyerje Istentől akart, emberhez méltó értékét, képviselőinek Jézushoz kell fordulniuk. Jézus idejében is ellaposodott a zsinagógai istentisztelet tanítói része. A szentmise két egyenlő részből áll: a tanító rész, és az áldozati rész. A tanító rész ma úgy érzem, háttérbe szorult. Sőt inkább divatos a csendes, szó nélküli szentségimádás, mint a kimondott szó. Persze mind a kettő fontos, de egyensúlyban kell legyen a mindennapi vallásos életünkben.
Jézus nem akar propaganda módon belénk nevelni, kimondott szava csak ennyi: igen-igen és nem-nem. Mit vált ki, amikor valamit unalomig hallunk? Ellenhatást. Jézus korában a mózesi törvények ismételgetése tömény unalmat váltott ki. Jézus azonban már fellépésével is felkavarta ezt az állóvizet. Az Írásokat bátran önmagára alkalmazta: „Ma teljesedett be az Írás, amit az imént hallottatok” (Lk 4,21). Világosan megmondta, mi az Isten akarata. Következetesen gyógyított szombaton, hogy nyilvánvalóvá tegye: az emberért vannak a törvények, nem pedig fordítva. Nála a szavak hitelét a velük egyező tettek támasztották alá. Nemcsak mondta, hogy Isten minden nap, a szombati nyugalom napon is jó, hanem minden ellenkezés dacára meg is mutatta a betegek, bűnösök, megszállottak javára.
      A mai evangéliumi részletben kétszer is elhangzott, hogy Jézus tanításának hatalma van, egyrészt a csoda előtt, másrészt azt követően. A hallgatóság megérzi, hogy Jézus szavaiban különleges erő rejlik, tanítása nem hasonlítható a többi írástudó tanításához, és ez abban is megmutatkozik, hogy szavában rejlő isteni erőnek még a gonosz lelkek sem képesek ellenállni. Ez az erő az ember javát, üdvösségét szolgálja, miként maga a tanítás is az üdvösségre vezető egyetlen igazság. Nem elég azonban elcsodálkoznunk, meglepődnünk a tanításon és annak erején, hanem érdemes azt hittel elfogadnunk és követnünk. Ha megértem Jézus tanításának újszerűségét és engedem, hogy az Úr minden ördögtől származót kiűzzön belőlem, akkor megújulhat Istennel való kapcsolatom.
Jézus minden szava energiát kölcsönöz, a saját energiáját. Jó ezt tudni krízis idején! És lám, még az ellenzék, a „tisztátalan lelkek” is engedelmeskednek neki. Ők persze nem egészen önként, inkább önkéntelenül…
A szó hatalmát Jézusnál sohasem váltotta fel a hatalom szava. Hiába sürgette a tömeg, remélte a szűkebb tanítványi kör, következetesen elutasított magától minden evilági pozíciót. Hűséges maradt Atyja akaratához, a szolgáló magatartáshoz még akkor is, amikor ellenfelei szájából elfogytak a szavak, és erőszakkal hallgattatták el. A szó becsületét és hatalmát Krisztus elszánt követése adja meg.
Jézus parancsszavára a tisztátalan lélek engedelmeskedik és elhagyja az embert. A gonosz és ártó lélek helyét Isten szava, Isten igazsága veszi át. Mostantól kezdve már nem a rossz befolyása alatt áll a meggyógyult, nem az őt fogva tartó gonosznak kénytelen engedelmeskedni, hanem Jézus tanítása irányítja életét. Az én életemben milyen helye van Jézus szavának?
Amikor készültem, felmentem egy honlapra, ahol 1000 ima található. beütöttem, hogy: szavak, ima. És mi jött ki? – Imádkozzunk szavak nélkül. 11 találat volt, de általában úgy, olyan összefüggésben, hogy szavak nélkül is tudunk imádkozni. Én pedig arra lettem volna kíváncsi, mit kezdhetünk a kimondott szó erejével.
Jézus mondja János evangéliumában: Hozzátok intézett szavaim lélek és élet. (Jn 6,63)
Hogy olvassuk Isten szaváról a Zsidó levélben?
Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit. (Zsid.4.12.)
Amikor szép szavakkal imádkozunk, és ezeket az Isten által ihletett szavakat megvalljuk, csoda történik. Isten kimondott szavakkal teremtette ezt a világot. Vagyis mindent az ő hatalmának szavával teremtett. Szavakkal teremtett. Ő azt mondta legyen, és meglett. Isten szájában, ezekben a szavakban erő volt. Ezért ha a mi szánkkal megvalljuk az ő szavait (Igéit), akkor ezekben a szavakban (Igékben) is ugyanolyan erő lesz. 
Krisztus szava ma is hatalommal teli szó, amely ki akar szabadítani a gonosz láncai közül: (kábítószerek, pornográfia, családi sérülések, sátánizmus, reménytelenség). Tudjuk-e bátran hirdetni ezt a szabadító igét? Tudjuk-e beengedni a hétköznapjainkba? Táplál-e minket is naponta Jézus éltető, teremtő Igéje?
Ahogyan Jeremiás próféta írta: „Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket” (Jer 15,16). Izajás próféta is hasonlóan fogalmaz: „Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok” (Iz 50,4). Legyen Krisztus élettel teli szava napi táplálékunk, erőforrásunk, lámpás a lépteink elé!
Hogyan válaszoljunk Jézus szavára?
Szalézi Szent Ferencet ünnepeltük a héten, szerdán. Az ő imáját idézem:
„Ma, Istenem, meg akarom ismételni kimondott szavamat, ígéretemet, amelyet a keresztségben fogadtam: ellene mondok az ördögnek, a világnak, az érzékiségnek, a pompának, a test kívánságainak. Igen, ebben a szándékomban egyúttal Neked szentelem egész lelkemet minden erejével, és testemet minden képességével.” Ámen.