December 7, csütörtöki gondolat

December 7, csütörtök: Tegyük az Atya akaratát!

„Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél.”  Mt 7,25a

Advent ideje az év legrosszabb időjárású évszaka hazánk területén. Ilyenkor van a legsötétebb. Nyirkos az idő, hideg, de még nem fagy eléggé, inkább nyálkás, ködös az időjárás. Mégis ezt az időt széppé teszi a várakozás. Megadjuk a külső díszt is, a sötétben a sok lámpafüzérrel, díszes utcákkal. Mivel pozitívan állunk hozzá, lelkünk könnyűnek érzi a tél eleji környezetet.
Lehetséges a lelki életünkben is ilyen könnyebbséget teremteni, sziklára építeni, és nem csak adventkor?
Szent Ambrust hívom segítségül, a mai nap szentjét. Abban a korban, amikor úgy tűnt, az egész környezet császárostul ariánus, azaz szektás elhajló lett, Ambrus hite sziklaszilárd maradt. Nem ő változott: a császár és udvara, az ariánus püspökök, papok tartottak bűnbánatot, és tértek vissza a sziklához. Így imádkozik Ambrus:
„A dühöngő hullámok közepette, ó Uram, az Apostolok sziklájára alapított Egyházad szilárd marad, és megingathatatlan alapján állva ellenáll a tenger dühöngő támadásainak. Verhetik a hullámok, de nem rázhatják! A világ felháborodott elemei gyakran nagy dühvel ostromolják, de ő a szenvedők számára az üdvösség biztos kikötője….”

A világ decemberre elszürkül, de a körülöttünk levő emberek legtöbbje is szürke. Se ilyen, se olyan. El tudjuk nekik mondani, nem lehetséges boldog élet döntés, szilárd sziklalap nélkül?
  Uram, Jézus! Jól tudom, hogy ebben a szürke világban az én feladatom színt, értéket vinni, alapot teremteni, bizalmat építeni. Kérlek Téged, adj olyan őszinte és lelket megvilágító hitet, mely nem csak önmagamnak áll szilárd alapon, hanem másoknak is támasza lehet. Mert Isten országa bennünk kell, hogy lakozzon, és általunk épülhet. Ámen!