Szent István ünnepe

„ Szent István örökségét porba tapostuk.
Nagyasszonyunk, néked rossz bérlőid voltunk.
Világ kegyes királynője, Világ kegyes királynője,
Bűnösök védelmezője, hozzád esdeklünk
Magyarország Nagyasszonya, Könyörögj érettünk.”

- Szól egy régi búcsús ének.

Kedves Testvérek! Ezen a szép ünnepen, a szentleckén, az Efezusi levélen (Ef 4,17-24) keresztül szeretném felidézni Szent István király hitét, emlékét.

Örök kísértés a régi és az új, a pogány és a keresztény párharca. Az embernek egyénileg is meg kell vívnia harcát, de közösségileg, a nemzetben is a jónak kellene győzni, hisz egyénileg nagyon is nehéz a széllel szemben haladni.

Pál apostol azt mondja, az emberiség vakságban és bűnben élt, ezért le kell vetnünk a régi embert, és felölteni az újat. A levetés és felöltés képe szokatlan, hisz én nem vagyok kígyó, hogy le tudjam vedleni a régi bőrömet. Mégis Pál apostol szerint az öltözködéshez hasonlóan az új, mosott, tiszta ruhák, vagyis az új ember felvétele jellemző kell legyen az egész emberre, mégpedig egy egész életre. Az új ember létformája éppen ellentéte a régi őrült ábrándnak, elvakultságnak és vágyakozásnak, - tehát igazság, világosság, rend, és szentség. Pál apostol üzenete egyszerű: Többé nem élhettek úgy, ahogy a pogányok élnek. Természetesen általánosít. Nem minden pogány olyan romlott, mint azok, akikről ő beszél. Mégis, ahogyan van tipikus elvárandó keresztény életmód, úgy van tipikus pogány hitetlen élet is. Szent István király korában az új életet már az új név adása is kifejezte. Vajk volt eredetileg a neve. A keresztségben új nevet vett fel, az első vértanú szent István diakónus lett a párfogója. Mi ugyan már a születésünkkor megkaptuk az utónevet, és többségünknek néhány hét múlva ez lett a keresztneve.  De vajon ki tudja, ki a védőszentje? Kinek a nevét hordja, viseli? Meg szoktad ünnepelni védőszented ünnepét? A szent napján, például Lászlóknak Szent László király napján június 27-én, Margitoknak Árpád-házi Szent Margit napján, január 18-án eljönni a templomba, misét mondatni a névnapot ünneplőért, közösen imádkozni?

Ha figyelmesen olvassuk Pál apostolt, először is meg kell értenünk, az ellentétet a keresztény életünk, és pogány, világi életünk között, a pogány világi gondolkodásmód, és a keresztény gondolkodásmód között, és meg kell érteni ennek a teológiai alapjait is. Pál apostol nagyon nagy jelentőséget tulajdonít az életvitel egyik tényezőjének, a gondolkodásmódnak. Felhívja a figyelmet a hiábavaló gondolkodásmódra, és rögtön hozzáteszi, az elméjükre sötétség borult. Mi lehet a rossz gondolkodásmód ellentétje? A nevelés. Géza fejedelem fia, István nevelést jó kezekbe bízta. Szent Adalbert, és bajor hittérítők lettek első királyunk nevelői. Géza fejedelem bizonyára túl lőtt a célon, nem akart ő katolikus lenni, csak a szükséges műveltséget megadni fiának, aki azonban fogékony volt az igére, több lett, mint apja tervezte. (Ezt sokan ma is így teszik, akik divatból, vagy a nevelés felelősséget letudva íratják katolikus iskolába gyereküket.) - A Szentírás rendületlenül tanúskodik a tudatlanság és a tévelygés hatalmáról, mely a romlásba dönt, valamint az igazság hatalmáról, amely megszabadít, megnemesít és megtisztít. Éppen ezért kérdés, csak a világi tudományokban haladtunk előre, a technika bűvkörében élünk, dicsekszünk, hogy értünk a számítógéphez, a digitális fényképezőgéphez, okostelefon kezeléshez? Vagy jártasak vagyunk abban, hogyan működik lelkünk: olvasva  a Szentírást, a keresztény irodalmat, rész veszek felnőtt katekézisen, bibliaórán, házas hittanon, vagy akár nyugdíjas találkozókon, és ezen túlmenően rendszeresen végezve lelkiismeretvizsgálatot, majd gyónást, mely egy jó tükröt tart, vajon hol tartok az úton?

Honnan származhat a pogányok elméjének sötétsége, amikor Isten maga a fény? A pogányok semmivel sem tudnak betelni, semmi sem elég, mert nincs hitük, ezért nyugtalanok. Isten folyamatosan szól az emberiséghez a teremtett világ által, de egyeseknek megkeményedett a szíve. - Ha Pál apostol szavait egymás mellé helyezzük, különösen ügyelve a logikai kapcsolatra, akkor kiderül, hogy a gonoszság szörnyű lejtőjét ábrázolja, amely Isten igazságainak csökönyös visszautasításaival kezdődik. Általában figyelemmel követem a világ eseményeit. Mit lehet tapasztalni? Ha a kereszténységről van szó, elhangzik sok minden, de nem a pozitív vélemény: Az egyház konzervatív, nem enged a szabados szexuális életnek, az óvszer használatnak, stb. Nemrégen ezt olvastam egy fiataltól idéztek: „Nekem az egyház olyan, mint a svédasztal, csipegetek, és kiválogatom róla, ami nekem tetszik.” Persze ez is egy vélemény. Sőt bizonyára nagyon sokan vannak a fiatalok között, akiknek még nincs kiforrott hite, akik bizonytalanok, erkölcsileg gyengék. De érdekes, napi híradás csak ezt a felét idézi a világnak, vagy még ezt sem, a hit teljesen a magánügy kategóriába esik. Azokból a fiatalokról nem hallani, akik feltétlenül az egyház tanítása szerint akarnak élni, még akkor is, ha talán elbuktak, gyengék voltak.  Olyan ez, mint a hisztis színésznő, aki kinéz a függöny elé, és sírva visszarohan az öltözőbe, én ma este nem játszom, a színház félig üres! Akkor azonban jön a rendező, belekarol a színésznőbe, odaviszi a függöny mögé, nézzenek ki, és azt mondja, de hiszem asszonyom, ez a színház féli megtelt! Micsoda különbség. És akkor jön életed rendezője, Jézus, és azt mondja, ne a szennylapokat olvasd, a szennytévéket nézzed, tanulj meg velem pozitívan nézni a világra: nézd mennyi hithű ember van, nézd, Magyarországon 2017-ben még mindig minden második házasság élő, bár sokan elváltak, nézd hányan keresik az igazságot.  Ha nem így teszünk, ennek mi lesz a következménye?

    Ne áltassuk magunkat, hogy ránk nem ragad a világ! Pál apostol így írja le a folyamatot: megkeményedett a szívük, azután tévelyegtek, sötétség borult elméjükre, azután ennek következtében elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, végül erkölcsükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalanságra vetemedtek, a nyereségvágyukba. Tehát először következne, mint egy svédasztalról válogatunk: Melyik pap, melyik beszéd tetszik. Azután melyik törvény fontosabb a tízparancsolatból, hátha nem is minden fontos? Tehát a szív keménysége először az elme ilyen sötétségéhez vezet, azután pedig a lélek közönyösségéhez Isten tízparancsolatával és ítéletével szemben.

„Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól!” Olvastuk a szentleckében.

Nem vihetjük végbe önnön újjászületésünket, még senki sem adott még életet önmagának. A valónk is Isten teremtménye, a lelki újjászületés pedig Krisztusban valósulhat meg. Ezt  a tanítást kapták egykor az efezusiak. Nem csak tanították őket, hanem meg is tették. Szent István királyt tanítatta apja, István taníttatja fiát, Imrét, szentté. De az életszentséget naponta meg kell vívni. Sőt csak együtt megy, közösségben, az egyházon belül. Lehet kis közösség, - azt mondja a 2. Vatikáni Zsinat „családegyház”. De hát életünk nagy részét ma nem a családban éljük, iskola, munkahely, bevásárlás, szórakozás idegenek között zajlik. A nagy család, a több generáció felbomlott. Ezért kell keresni a keresztény közösséget, keresztény csoportot, ahol megerősödhetünk. A családban, de egy plébánián is igaz, vagy együtt fogunk üdvözülni, vagy együtt elkárhozni. A magyar szentek serege összesen három csoportra osztható. Az első, Szent István királyunk, és kortársai. Ki kitt tett szentté? Vajon Szent Gellért a nevelő, Imrén keresztül Istvánt, és Gizellát? Vagy Gizella a bajor nevelésen keresztül fiát, férjét? Vagy István hatott nem csak feleségére, fiára, de Gellértre, Szent Mórra, a Zobor-hegyi remetékre, nevelőjére, Szent Adalbertre, vagy fordítva, - és István szelleme hatott Szent Lászlóra, aki szentté avatta? Sok Árpád-házi király volt, család, akiket nem avattak szentté, mert nem voltak azok. Az első szent család után eltelik két évszázad, és 3. Béla királyunk lányai és rokonai, a női ág: Szent Erzsébet, Szent Margit, Szent Hedvig, Árpád-házi Szent Jolán, Szent Piroska konstantinápolyi feleség, Szent Kinga, Skóciai Szent Margit, Portugáliai Szent Erzsébet, testvérek, unokatestvérek, nagynénik, és unokahúgok. Ők szentek. És íme eltelik sok száz esztendő, amíg magyar szenteket avatnak: a 20. század első fele: Boldog Batthyány Strattmann László, Boldog IV. Károly, Boldog Apor Vilmos, boldog Romzsa Tódor, boldog Salkaházi Sára de a sorban ott várakoznak: Mindszenty József, Kaszap István, Bogner Mária Margit, Prohászka Ottokár, Brenner János, Márton Áron, Sheffer János, és még néhányan. Nagyon érdekes e korok kívül csak egy szentté avatás van hazánkban, a kassai vértanúk, de ők is hárman voltak, egymást erősítették a hitben.  Hidd el, neked sem megy közösség nélkül, egyedül nem lehet az árral szemben úszni.

Albert Einstein mondta egykoron: „Korábban nagyon tökéletes célokat birtokolt az ember, de nagyon tökéletlen eszközöket. Ma egyre tökéletesebb eszközök és nagy lehetőségek birtokában van, de céljai zavarosak.” - Mi a te célod? Kiért lelkesedsz? Azokért a sztárokért, akik a bulvárlapok címoldalán vannak?  Miféle eszményt tűzzél magad elé, milyen normák szerint, és milyen eszközökkel törekedjél ezek felé? - Nekünk ezen egy percig sem szabad haboznunk. Habár Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt élt, a döntése, célja ma is útmutató. Mennyei Atyánk, Jézus személyében, az ő arcán mutatja meg a kedve szerinti embert. Ne félj Jézus arcába tekinteni! Ne félj megkérdezni tőle, egyezik-e életed, erkölcseid az ő erkölcsével! A keresztény ember fáradhatatlanul kísérletező, az állandó megújulás elkötelezettje. A keresztény élet is egy folyamatos formabontás, elszakadás bűnös életünktől, szebb, jobb, új élet keresése. Szent István királyunk, amikor döntött mélyen kisebbségben volt. Azonban halálára 30-40 év múlva a többség már úgy gondolkodott, ahogy ő, megkeresztelkedett, és Jézus követővé vált, tehát Szent István életében hatással tudott lenni környezetére. Szent István királyunk írja intelmeiben Imre fiához:Tanácsolom, javaslom és sugallom kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, és valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak; e nélkül bizony tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak!” -   Hiszem, hogy ma is elkéne ilyen intelem, mert most is belénk csimpaszkodnak a visszahúzó erők, de a kegyelem erejével nem maradnak el sikereink. A jelenlegi üdvrendben nincs önálló életszentség. Ezt úgy is mondhatjuk, senki sem lehet egyedül szentté. Csak Krisztusban, az egyházban, a közösségi életben, és persze a szentségi életben nyerhetjük el a kegyelem által megvalósuló újjáteremtésünket. Egy dologtól azonban óvakodnunk kell, azt mondani: Késő, és én erre nem vagyok képes.

Isten a mi szívünkben is elvetette a tökéletesség utáni vágyat, és hívását most is megismétli. Most is felhangzik hívó szava. Legyetek új teremtményekké szentségben és igazságban! Nem kell ehhez sem pénz, sem külön tudomány, sem plusz rengeteg idő, csak nyitott szív, és feltétlen szeretet.

Szent István királyunk hazánk fő védőszentje! Légy közbenjárónk és példaképünk, hogy a pogány környezetben is győzni tudjunk. Mint egykoron, a te korodban ma is nagy a pogány, hitetlen környezet. Könyörögj érettünk és minden magyarért.

Urunk Jézus, kérünk, erősíts bennünket Szent István rendíthetetlen hitében, segíts, hogy amikor a világ elnyelne, össze tudjunk fogni, egymást erősítve lélekben megújulni, belőled töltekezni, és veled a győzelmet, az erőt alkotni, hisz Te mondtad: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert én legyőztem a világot!” Ámen.