évközi 3. vasárnapra január 22.

A év évközi 3. vas 2017
SZENTLECKE 1 Kor 1, 10-13. 17
    Testvéreim! Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, és ne szakadjatok pártokra! Forrjatok eggyé ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban! Kloé hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik azt mondják: ,,Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal!''
    Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, vagy Pál nevében keresztelkedtetek meg?
Krisztus engem nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, -- de ne bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.
    Ez az Isten igéje.

EVANGÉLIUM Mt 4, 12-23
    Jézus Kafarnaumba jött, hogy beteljesedjék, amit Izajás mondott.
    Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
    Zabulon földje és Neftali földje,
    a tenger útja, a Jordán vidéke,
    a pogányok Galileája:
    A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
    és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
    Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!''
    A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: ,,Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!'' Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. őket is elhívta. ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
    Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.
    Ezek az evangélium igéi.

Kedves Testvérek!
Babits Mihály egy verséből idézek, „Ha nem vagy ellenállás!”
„Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás.
Vigyázz, ne fújjon rajtad át a szél!
Őrizzed árnyékodban szent, komoly
s nyugodt dolgok biztos lélegzetét.”

Miért ezt választottam? Részint a mai szentlecke és az evangélium, részint az elmúlt idők plébánia vitáira adja a választ. Viták, a karácsonyfa bontás passzivitására, az ökumenikus hét hiányosságaira, és egy levelezőlistán az alternatív gyógymódok részbeni nehézségeire keresem a választ, de úgy, hogy remélhetőleg senkit nem pécézek ki.
Emberi gyengeségek már az ősegyházban is jelen voltak. A korintusi közösséget Pál apostol alapította, de utána más tanítók is működtek ott. Ezért versengenek egyesek, hogy az ő hitük talán tökéletesebb, mert jelentősebb hithirdetőre vezetik vissza. Az apostol arra inti őket, hogy a hit tartalma a feltámadt Krisztus, ő váltott meg bűneinktől, s az Egyház egységének abban kell megmutatkoznia, hogy a kegyelmet Krisztus keresztjétől várjuk, nem emberektől. Pál azt vési szívünkbe: Éljünk mindnyájan egyetértésben, és ne szakadjunk pártokra!
Milyen példát adott erre Jézus?
Keresztelő Jánost letartóztatják. Jézus elhagyja Júdeát, és hazamegy Galileába, Kafarnaumba. Fiatalok követik, és van, akiket ő maga hív tanítványai körébe. Igehirdetése, tettei egyre ismertebbé teszik, népszerűsége hamarosan veszélyezteti: csodadoktort, királynak való vezéregyéniséget látnak benne. Jézus azonban ragaszkodik az emberek értékszemléletét átalakítani akaró, és ezáltal életvitelüket is átalakító küldetéséhez. Emberhalász, aki a Genezáreti-tó halász fiataljaiból is öntudatos hívőt akar nevelni. Erre hívja meg Péteréket, és bennünket is. Szent Pál apostol jelentős munkássága nyomán olyan struktúrát hozott létre, amely a mindenkinek szóló jézusi meghívást hierarchikus rendszerbe helyezte. Van, aki főállásban apostolkodik, például a plébános, és van azok tömege, akik igénylik, és el is tartják függetlenített, apostolkodó vezetőiket. Jézus mindenkit meghívott arra, hogy hirdesse és életével hitelesítse az Isten Országáról szóló jó hírt. Ami az alkalmasságot illeti, minden egészséges lelkű ember alkalmas arra, hogy szóban és tettben képviselje azt, ami őt boldogítja. Mindennapi örömeinket is milyen szívesen megosztjuk egymással, hát akkor az életünk értelmét meghatározókat miért rejtenénk el? Az egyszerűség kedvéért most négyfajta embert különböztessünk meg. Vannak alapító egyéniségek, és vannak építő egyéniségek, vannak mindig kritizáló egyéniségek, és van az ölbe tett kézzel ülő passzív tömeg. Az alapítók erős személyiségek, ők a történelem, az üdvtörténelem szentjei. Ilyen volt Assisi Szent Ferenc is, és a nevét viselő Szentatyánk Ferenc pápa is… Ők elmondhatják: „Nem én üzentem, én csak a hírnök voltam” (M. Morgan).
Az építő egyéniségek, azok mi lennénk, akik igyekeznénk fölzárkózni a belátott jézusi értékekhez. Építkeznünk kell belül, és kívül: akik eljönnek karácsonyfákat építeni és bontani, templomot takarítani, segíteni. Az ő életükben formálódnak élhető életté a nagy elvek. Az ő mindennapjainkban bontakoznak ki a nagy elvekből a kis részletek, amelyek Isten Országának megjelenései a Földön. Ők a Jézust követni akarók serege, akiknek életében vizsgázik Isten álma az emberről. Rájuk hárul Isten becsületének megvédése ebben a világban. Vállalják az ezzel járó kiállást, ahogy idéztem az elején Babits versét: „Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás!
Ez nem megy úgy, hogy csak a függetlenített papi, plébánosi vezetésre hagyjuk az irányítást. Kellenek a közösségvezetők (papok, és civilek), akik kiemelt szolgái az ügynek. De semmiképpen nem pótolják mindannyiunk aktív munkálkodását az evangelizálásban.
    Eddig is az emberhalászásról beszéltem. Engem kihalászott valaki az Isten számára, nekem is ez a dolgom, a hivatásom! Ebből kihúzódni, vagy vezetőként fellegvárba vonulnom, méltatlan a kincset talált emberhez: kincset találtam a hitben, és ezt szeretném megosztani veletek!
 Sok akadály van. Egyházi, vallási hagyományunk, személyes névtelenségi visszahúzódási vágyunk, a magas anyagi igény miatti pénzügyi leterheltségünk, és az alacsony lelki és szellemi igényszintünk…
Be kell vallanunk, a legfőbb akadály mi magunk vagyunk. Ezzel azt is el kell ismernünk, hogy felelősségünk Isten és egymás előtt nem ruházható át másra!
     A mai vasárnapi evangélium ezekkel a szavakkal zárul: „Jézus bejárta Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette az evangéliumot és meggyógyított minden betegséget.” És nem csak Jézus az, aki gyógyít, hanem elrendeli, hogy tanítványai is ezt cselekedjék: „Elküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és meggyógyítsák a betegeket.” (Lk 9,12) A két dolog mindig összetartozik: az evangélium hirdetése és a betegek gyógyítása.
            Az ember kétféleképpen próbálhatja legyőzni a gyöngeségeket: természetes és kegyelmi módon. A természetes mód az értelmet, a tudományt, a gyógykezelést, a technológiát jelenti. A kegyelmi mód pedig a közvetlen Istenhez való folyamodást jelenti, amely a hit, az imádság és a szentségek által történik. Az utóbbi azt jelenti, hogy az Egyháznak megbízása van, hogy „gyógyítsa a betegeket”.
            A rossz ott kezdődik, ha harmadik utat választunk: mágiához, áltudományokhoz vagy olyan személyhez folyamodunk, akiről azt feltételezzük, hogy rejtett hatalma van, olyan, amely nem a tudományra és a hitre épül. Ebben az esetben vagy egy sarlatánhoz vagy illúzióhoz fordulunk, vagy még rosszabb esetben egyenesen Isten ellenségéhez, mely mindig újabb és újabb csodálatosnak hirdetett módszert hirdet. És mivel a mai ember annyira szeretne egészséges lenni, lefogyni, karcsú lenni, be is dől.
            Nehéz meghatározni, hogy mikor van dolgunk a gyógyulás igazi ajándékával és mikor mágikus hamisítvánnyal. Sok alternatív módszer úgy működik, mint a placebo: bemeséled magadnak, és van eredmény. Az első esetben a személy nem saját, hanem Isten hatalmának tulajdonítja az eredményt. A második esetben pedig az emberek nem tesznek mást, mint mutogatják saját színlelt „különleges erejüket”.
            Amikor olyan hirdetésekkel találkozunk, amelyek azt ígérik, hogy az illető személy „Ott segít, ahol más nem tud” „Megold minden problémát.” „Ezt eddig eltitkolták előlünk”, és más buta szövegek, ekkor egy pillanatig sem szabad kételkedni. Ilyenkor csalással állunk szembe. Jézus azt mondta, hogy a gonosz lelkeket „böjttel és imádsággal” lehet kiűzni. Volt olyan, amikor majdnem engem is megingattak, hogy az nem olyan, mint az előzőek, ez új, igazi…..
Krisztus bennünket is az ő követésére hív. A modern társadalom az önálló személyiségeket dicsőíti. Ez szerint az egyéniség, abban nyilvánul meg, hogy senkit nem utánoz, hanem van bátorsága szembefordulni minden tekintéllyel. Sokan vádolják azzal a katolikus egyházat, hogy csak olyan híveket tud elviselni, akik követik főpásztorukat, plébánosukat, követik a tanító hivatal utasításait.
    Tényleg ennyire szabad lenne a magát modernnek nevező ember? A különcködő, önző magatartás nagy kérdéseket ébreszt és nagyon kétes gyümölcsöket terem. (Érdekes: ma különcködő neveket adnak a kisgyereknek, és nem egy példaképét!) Kempis Tamás a „Krisztus követése” című könyvében írja: „aki magát keresi, mindenhol magát találja meg.” Nekünk Krisztus követésére kell vállalkoznunk, erre biztat a mai evangélium. Jézus bennünket is megszólít a lélek csendjében. Vállalkozzunk az ő segítségével arra, hogy naponta elindulunk az ő nyomában, közösséget építünk, és megtapasztaljuk, hogy maradandó gyümölcsöket fogunk teremni. Ámen!

Babits Mihály: Ha nem vagy ellenállás…

21 nov.

Úgy élj, hogy a lelked is test legyen
melyen színeket ver vissza a nap.
Foglalj magadnak tért a levegőből,
határozott helyet az ég alatt.

Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás.
Vigyázz, ne fújjon rajtad át a szél!
Őrizzed árnyékodban szent, komoly
s nyugodt dolgok biztos lélekzetét.

Úgy élj, hogy a lelked is test legyen!
Fordíts hátat a politikus vének
karának, s szögezz mellet a bolond
fiatalok gyanakvó seregének.

Vesd meg a lábad, az idő gonosz
s egy bal léptedre les már a vadon.
Ne táncolj minden ősz füttyére, mintha
virág volnál a saját sírodon.

Ha meghalsz, a lelkedből is virág nő
s ing-leng a hitvány jövendők szelében.
De makacs csontod a virág alatt
üljön súlyosan és keményen.