Január 15, évközi 2. vasárnap

Barsi Balázs atya elmékedése a mai olvasmányhoz:  Iz 49,3,5-6

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Az Úr így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!”
Az Úr mondja ezt, aki már anyám méhétől fogva szolgájává lett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem. Így lettem becses az Úr szemében, és Istenem lett az erőm.
És mondotta: „Kevés az, hogy a szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. A nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”
Ez az Isten igéje.

„Az Úr már anyám méhétől fogva szolgájává tett.”
A Biblia nagy alakjai, a próféták és apostolok arra tanítanak, hogy mindnyájan Isten kiválasztottjai vagyunk: meghívottak és küldöttek egyben. Az anyám méhétől fogva kifejezés azt hangsúlyozza, hogy létezésünk első pillanatától kezdve választottak vagyunk: nem érdemeink folytán, hanem Isten örök rendeléséből. Jelenti továbbá azt is, hogy e kiválasztottság létezésünk legmélyebb rétegéig átjár bennünket, a legalapvetőbb, életünknek értelmet és célt adó meghatározottságunk. Isten szava hívott elő a nemlétből, s e hívó szó meghívás is egyben, hogy részt vegyünk az örök isteni terv megvalósításában, a magunk egyedülálló, soha nem volt és megismételhetetlen módján. Érzed-e, hogy Isten téged is kiválasztott és meghívott? Ha nem, akkor ülj le, és gondolkozz el rajta, miért is vagy a világon. Merj mélyre ásni, és adj hálát mindazért, ami eddig történt veled. Biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb felragyog előtted az a mindenestül mélyebb és reálisabb valóság, amelyet esetleg eltakartak szemed elől hamis, magukat fontoskodva előtérbe helyező valóságok: hogy Isten számára egyetlen vagy, és hogy ő kiválasztott, meghívott és küldeni akar téged. Ha már meghallottad lélekben ezt a hívást, akkor arra kell törekedned, hogy tudatosan erre építsd az életed. Erőnek erejével ezt állítsd az első helyre, és söpörd félre azokat az ambíciókat, elvárásokat, gondokat és örömöket, melyek be akarnák temetni szívedben választottságod mélységes tapasztalatát. Számolj le követelőző bálványaiddal, és szolgáltasd ki magad ennek a belülről hangzó, szelíd hívásnak. Csak az a küldetés ér valamit az Egyházban, amely Jézus Krisztus ismeretében gyökerezik, ahogy erről Keresztelő János szavai is tanúskodnak a mai Evangéliumban. Aki nem jut el Jézus Krisztus fönséges ismeretére, aki nem tart ehhez képest akadálynak és szemétnek minden egyebet, az öncélúan nyüzsög, nem Isten országának munkálója. Nem a hibákat kell meglátni elsősorban és reformokat bevezetni, hanem újból és újból felismerni Jézus Krisztust, ahogy azt az igazi megújulást hozó rendalapítók és szentek tették. Ők példát adtak arra is, hogy nem csupán a meghívás, a felkészülés idején, hanem a küldetés teljesítésekor is egészen Jézussal kell lenni, egyre mélyebb egységben őáltala, ővele és őbenne cselekedni, mert csak így adhatjuk őt hitelesen a világnak, amelynek egyedül őrá van szüksége, senki és semmi másra.