advent 3. hete szerda

Advent 3. hete, szerda: Keresztes Szent János áldozópap

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből - Iz 45,6b-8.18.21b-25
Népem, figyelj, az Úr beszél: „Én vagyok az Úr, és senki más! Én alkotom a világosságot és én teremtem a sötétséget; én szerzek jólétet, és én idézem elő a balsorsot is. Én, az Úr viszem ezt végbe, mind. Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassátok az igazat! Nyíljék meg a föld és teremje az üdvösséget, és sarjadjon vele igazságosság is. Én, az Úr hozom ezt létre, mind.” Így szól az Úr, az egek teremtője, ő az Isten, aki alkotta és formálta a földet, aki fönntartja, aki nem hiába teremtette, hanem azért alkotta, hogy lakjanak rajta; „Én vagyok az Úr, és senki más. Nemde én vagyok az Úr? Nincs más Isten énrajtam kívül, igaz és szabadító Isten nincs kívülem. Térjetek hozzám, és megszabadultok, minden határai a földnek, mert én vagyok az Úr, és senki más. Önmagamra tettem esküt; igaz beszéd hagyja el ajkamat, meg nem hiúsuló ige. Előttem meghajlik minden térd, és minden nyelv énrám esküszik. Ezt mondják majd: »Csak az Úrban van üdvösség és erő; hozzá térnek megszégyenülve mind, akik ellene lázadoztak. Az Úrban igazul meg és dicsőül meg Izrael minden ivadéka.«”
Ez az Isten igéje.

Gondolat
Rorate coeli! Harmatozzatok egek onnan felülről! Advent refrénje ez a mondat. Milyen szép lenne, ha a kegyelmi eszközök, Isten szeretete, ereje, mint a harmat járná át szívünket, lelkünket!
„Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik." (Mt 4,4) Mondta Jézus a pusztai megkísértéskor. Az emberek ki voltak erre éhezve, ezért voltak ott több ezren a csodálatos kenyérszaporításkor.
Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassátok az igazat! Nyíljék meg a föld és teremje az üdvösséget, és sarjadjon vele igazságosság is.
Sok olyan vidéke van a világnak, ahol szinte soha nem esik az eső, mégis buja a növényzet. A sivatagos vidéken, a tenger felől felszálló légáramlat kicsapódik a növényzeten, még a talajra is hull belőle. Viszont a népességnek kellene ivóvíz is. Így sok helyen a hegyoldalakra manapság nagy hálókat feszítenek ki, hogy felfogják a kicsapódó nedvességet. Ilyen van Chilében, Peruban, Kolumbiában, Marokkóban, a Kanári szigeteken stb.
A lelki harmatot folyamatosan küldi a jó Isten. Megadja a szükséges és elégséges kegyelmi ajándékokat különböző formákban, különböző csatornákon keresztül mindenkinek. Viszont a felfogó hálót neked kell kiépítened. Mennyi csapódik le a kegyelmi harmatból lelked mélyén? Attól függ, milyen hatékonyságú eszközöket használsz fel hozzá. Csak a magad módján vagy vallásos, akkor házi készítésű barkácsolt eszközeid vannak. Ha élsz a szentségekkel, akkor profi eszköztárad van: részesülhetsz az egyház végtelen kegyelmi kincstárából is.
Milyen égi harmatot várunk? Isten más, mint ahogyan elképzeljük, nagyon más, mint amilyennek szeretnénk. Ám szívünkben és értelmünkben sem szabad róla faragott képet őriznünk! Ő a meglepetések Istene. Nem lehet sürgetni az igazságtételt, hiszen mi is rászorulunk arra a kis időre, amit haladékként kaptunk.
Clairvaux-i Szent Bernát apát így imádkozik a Szentírás szavaival az égi harmatért:
„Az Ige eleven és erős (Zsid 4,12), és mihelyt bensőmbe jutott, felébresztette álmos lelkemet; megpuhította, megsebezte szívemet (Én 4,9), mert azelőtt kemény volt, kőből való és beteg (Sir 3,27; Ez 11,19)….  A szárazat vízzel öntözte, bevilágított a sötétségbe, s kinyitotta, ami be volt zárva. Lángra lobbantotta, ami hideg volt, a görbét kiegyenesítette, a halmokat pedig egyenes úttá tette (Iz 40,4), úgy hogy lelkem áldotta az Urat, és minden, ami bennem volt, dicsérte szent nevét (Zsolt 102,1). A lélek keresi az Igét. Az Igére akar támaszkodni, hogy megerősödjék, akarja, hogy az Ige újjáalakítsa őt, hogy bölccsé legyen, akarja, hogy önmagához hasonlóvá formálja őt az Ige…”

Keresztes Szent János  1542. június 24.1591. december 14.
„Minden teremtmény az Isten asztaláról lehulló morzsa. Mint az asztal alatt morzsát szedegető kutya, örökké éhezik az ember, ha csak teremtményt szeret.
Hasznos cselekedetek, az önmegtagadás az annyira szükséges lelki szegénység növelése helyett szentképeket, mutatós és becses olvasókat aggatnak magukra. Egyeseknél annyi Agnus Dei-t és ereklyét találni, mint amennyi játékszert a kisgyerekeknél. Ismertem valakit, aki több tíz éven át beérte egy megszentelt faág két darabkájából ügyetlenül összeillesztett kereszttel. Mindig magánál hordta, és meg nem vált volna tőle, ha én el nem veszem, pedig nem volt csekély szellemű: értelmes ember volt.”