C év évközi 27. vasárnap, október 2.

C év évközi 27. vasárnap 2016, október 2.  - EVANGÉLIUM Lk 17,5-10

      A mai vasárnapi evangélium azzal kezdődik, hogy az apostolok kérik Jézust: „Növeld bennünk a hitet!”
         Úgy tűnik, Jézus is azt akarja, hogy növekedjen a hitük, ezért így válaszol: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag…”
És ha azt mondjátok ennek az eperfának, szakadj ki tövestül, megtörténik.
Megpróbálhatom magamra alkalmazni ezt a hasonlatot? Hisz én is Jézust kérdező tanítvány vagyok. És ha bennem, akár mustármagnyi élő hit van, akkor tövestől képes vagyok kiszakadni az önző anyagiasság talajából, az én, az enyém, a nekem bűvöletéből. Képes vagyok elszakadni a körülvevő liberális szólamoktól éppúgy, mint kereszténységre hivatkozó, de alapjaiban gyűlölködő, másokat kizáró kirekesztő közbeszédből. Mindezt azért teszem, hogy a keresztényi, krisztusi tanításban verjek gyökeret. Krisztusban rátalálva a szeretet és boldogság forrására.
Nem arról van szó, hogy több, vagy kevesebb-e a hit, hanem arról, hogy egyáltalán van-e, vagy nincs bennünk igazi hit! Ha hit valódi bennünk, akkor nincs szükség további fokozásra, vagy hozzáadásra. Amit a hit diktál, azt cselekszem nap, mint nap. Tehát nem lehetne válaszfal a hitem és a hétköznapi életem között. Csak azt a hitet, mely akár hegyeket mozgat meg a való életben, csak azt nevezhetnénk élő hitnek. Ha semmi nem mozdul meg, ha még a lelkemnek  sincs egy apró rezdülése, másokban sem vet semmilyen szeretet hullámot, az holt hit.
Ebben a lelki munkában az első az akarat nevelése, erősítése.
Az apostolok esendő emberek voltak. Vágytak arra, hogy Jézus közelében közvetlenül részesüljenek olyan adottságokban, amelyeket ő megbecsül. Azt is láthatták, hogy többnyire a nyomorult emberek mély hite csikarta ki Jézusból a csodába illő közbelépéseket. Szerették volna, ha „lángolna a szívük”. Mert sokszor értetlenkedtek Jézust kísérvén, és inkább a kérdések és kételyek tolultak föl a lelkükben. Érezték, hogy fákat kiszaggató és átplántáló hitet várna el tőlük a mesterük. De hogyan lehet erre szert tenni? Az erőművészek manapság izomgyakorlatokkal növesztik bicepszüket, és nyilván így volt ez a gladiátorok korában is… Ahogyan mustármagnyi hit elég lehet meghökkentő pálfordulásra, önfeláldozásra vagy lemondásra, úgy az akarat nevelése is egészen más léptékű, mint a fizikai valóságban. Mázsányi súlyok helyett az élet sziszifuszi gyakorlatainak végzése is elég lehet a lélek edzésben tartásához. A nap megszokott kihívásainak kínpadján készséggel és mindig teljesíteni azt, amit a ránk bízottak, embertársaink a nagyobb szeretet jegyében megérdemelnek tőlünk… Egyszerűen csak szolgálni szelíden… Nem gondolhatom azt, hogy majd nagy kihívás idején hősi fokban teszek hitet Jézus mellett, ha a mindennapok apró hűtlenségeiben csetlek-botlok. A megszokott szeretetgyakorlatokat kell odaadóbban végeznem ahhoz, hogy Jézus-hűségem is valódi legyen. A gyakran terhes kötelességteljesítésben lehet megedződni és a kihívásokban résen lenni, észrevenni a rászorulót, a csak általam felkarolható felebarátot. Belefáradtam-e már a napi kötelességteljesítésbe? Szembe tudok-e nézni kudarcaimmal, vagy eleve leírom magam a „még javítható” listáról? Harcolok még magammal – magamért? El tudom-e fogadni, hogy a falrengető hit építéséhez apró lemondások és lankadatlan önnevelés is szükséges?
A hitet ma is kell növelni. Sőt, ma kell igazán növelni. Nem azért, hogy vallásosabbak legyünk, hanem hogy teljesebbek, Istennek tetszőbbek. Ez teremt élhetőbb életet a földön, és mutatja meg az emberben lévő lehetőségeket. A „helyes” istenkép teljesebb embereket teremt, minden korban és életkorban.
A plébánia bibliaórákon most éppen Pál apostol Timóteushoz írt levelét vesszük. A mai szentleckében Pál apostol a fiatal Timóteusnak próbálja átadni az élő hit útját.
A fiatal Timóteus természeténél fogva félénk lehetett, s a nehézségek között elfoghatta a bátortalanság kísértése. A rendíthetetlen atyai jó barát – Pál – ezért szükségét érezte bátorítani Timóteust. „Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly vagyok” (2Tim 1,8). Pál emlékezteti legkedvesebb tanítványát a kézföltételben kapott kegyelemre, amely erőt és józanságot ad neki. Erre a józan bátorságra szüksége is lesz az üldözések közepette.
A másik dolog, amire felhívja tanítványa figyelmét, az a tanítás:
„Eszményed az az egészséges tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál” (2Tim 1,13). Levelének utolsó fejezetében a fellépő tévtanokra utal, amelyek az újdonság érdekességével hatnak, és amelyek sokakat eltérítenek a keresztény közösségtől. „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják, de a meséket elfogadják” (2Tim 4,3-4).
Pál, aki a jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, a hitet megtartotta, most végrendeletében arra kéri Timóteust, hogy „őrizze meg a rábízott kincset”. Az igaz tanítást kincsnek tartja, és ezt bízza most tanítványára.
Mert az erkölcsi szennyet csak igaz tanítással lehet lemosni.
Minden út Rómába vezet, Pál végső útja is Rómába vezetett, az arany mérföldjelzőhöz közel lévő börtönbe. Pál útja a Krisztus melletti tanúságtételhez vezetett. De a tanúságtételhez vezetett Timóteus útja is. Sőt a mi utunk is szükségszerűen a Jézus melletti tanúságtételhez vezet.
Korunkban nem csak a köztéri szobrokat és épületeket mocskolják össze falfirkákkal, de maga az ember is erkölcsileg beszennyeződött. Olyannyira, hogy ma már az egykor legnemesebb és legtisztább vetélkedést, a sportot is beszennyezték, és minden értékrendet lerombolnak.
A festékszennyeződést speciális oldószerrel esetleg el lehet távolítani. Az erkölcsi szennyet azonban csak igaz tanítással lehet lemosni, és az igaz tanítás alapján álló tanúságtétellel. Minden más próbálkozás csak maszatolás lesz.
Szent Pál átadta Timóteusnak az igaz tanítást, mint kincset. Mi is megkaptuk ezt a kincset. Egyik legfontosabb feladatunk az életben ennek a kincsnek a továbbadása. Ha szívünkön viseljük családtagjaink, barátaink egészséges testi-lelki állapotát, akkor nem csak egy pohár 100%-os üdítőt adunk neki, hanem hitünkről való 100%-os mindennapos tanúságtételt is.
Uram, Jézusom! Assisi Szent Ferenc szavaival kérlek téged erős és kitartó, meg nem ingó hitért.
„Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd  be szívem sötétségét, és adj  nekem igaz hitet, biztos  reményt és tökéletes  szeretetet, érzéket és  értelmet Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.” Ámen.