Július 30, évközi 18. vasárnap

C év évközi 18. vas. 2016

OLVASMÁNY a Prédikátor könyvéből Préd 1,2; 2,21-23

         Minden hiábavalóság, mondja a Prédikátor, csupa hiábavalóság. Minden csak hiábavalóság. Hisz jó néhány ember munkálkodott bölcsen, okosan és sikerrel, azután át kellett engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte. Ez is hiábavalóság és nagy baj!        Igen, mi haszna van az embernek sok-sok fáradozásából és törekvéséből, amellyel emésztette magát életében? Valóban: minden napja csupa szenvedés, és minden tevékenysége csak bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság!

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből - Kol 3,1-5. 9-11

         Testvéreim! Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre.      Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve. Amikor azonban Krisztus, a mi életünk, újra megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben.     Fojtsátok el tehát tagjaitokban, ami földies: a paráznaságot, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.      Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden, és ő van mindenben. – E z az Isten igéje.

+ EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből - Lk 12,13-21

         Abban az időben:          Amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?”          Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”          Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet!          Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?          Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék.”

Kedves Testvérek!
      A mai 3 olvasmány közös gondolata, az élet, a munka, a gazdagság értéke, és ezekre a megfelelő keresztény válasz, magatartás. Ezen a vasárnapon a szentlecke köré fűzöm a gondolatokat.
„Az odafönt valókat keressétek!” - Üzente Szent Pál apostol a kolosszei levélből. Az égi dolgok keresése minden bizonnyal azonban nem azt jelenti, hogy semmibe vesszük a földieket, hanem azt, hogy megfelelő értékelést viszünk bele az életbe. A tévtanítók a világ elemeihez igazítják vallásosságukat, tehát velük ellentétben az odafönt valókat kell keresni. Elméletben tudjuk, és ki is vagyunk éhezve a lelkiekre, az odafönt valókra. A gyakorlatban a legtöbb esetben leragadunk a földi eseményeknél, és innen várnánk a reményt.

Glen Miller teológus ezt a kettősséget így imádkozza meg: „Uram! Hányszor kapom magam rajta, hogy álomvilágot építek. Fülünk van, de nem akarjuk hallani szavadat. Szemünk van, de nem akarjuk látni törvényedet a saját világunkban. Kezünk van, és mégsem akarunk a te országod eljöveteléért tevékenykedni. Gyermekeid vagyunk, de nem akarunk neked engedelmeskedni. Atyánk vagy, de nem akarunk benned bízni. Szeretet vesz körül minket, és mégis ridegek maradunk. Uram Irgalmazz nekünk!”

      Merre fordítjuk a figyelmünket? Időirányítás, fiatalítás, karmaoldás. Nem kerestem, de egy ismerősöm a tegnapi napon ilyesmit lájkolt a facebookon. Nem mondhatom neki, hogy ezek szemfényvesztések, pótcselekvések, reklámok, pénzszerzés stb. Úgysem értené meg, mi ezekben a rossz, ne ilyeneket nézzen.
Szent Pál döntés elé akar állítani. Merre nézel, mi irányítja gondolataidat?
„Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.”
            A hívő, megkeresztelt léleknek az új valóság, ez: Krisztussal meghalni, és Vele életre kelni. Ezt a Krisztussal való új életet nemcsak a jövőre várjuk. Őbenne mi már most új teremtmények vagyunk. Ebből egyelőre keveset látunk, mint Krisztus maga, úgy mi is - Istenben rejtve - vagyunk. De az új teremtés azt jelenti, hogy már itt és most alakot akar ölteni. Azt is jelenti tehát, hogy a régi ember haljon meg, nemcsak az önmegtagadás a mai fülnek jámborul ható szavaival, hanem határozott életiránnyal, amely Krisztus igazságát és szeretetét teszi láthatóvá bennünk.
   Az első olvasmányban a Prédikátor a mulandó javak hiábavalóságát állította a szemünk elé. Hol az igazság? A Prédikátor keserűsége és az evangéliumbeli gazdag hedonizmusa között talán félúton van az igazság? Nem éppen. A végső igazság nem középen van: mert közepe csak a felületnek van, az ember szívében nincs közép és szélesség, csak mélység, mely egyszersmind az isteni magasságok kapuja. Maga a feltámadt Jézus, aki már testével is az új teremtésben van, küld minket vissza a földre, elküldve Szentlelkét belénk árasztja Isten örökkévalóságát. Az örök élet megkezdődött, és amíg levetjük a régi embert szokásaival együtt, az új ember napról napra megújul bennünk.
Az ószövetségi ember látásmódjával, a Prédikátor könyve szerint Istenre tekintő ember szerint minden hiábavalóság az ég alatt. Ebben a magatartásban azonban egyoldalúság van, azt jelentené, hogy sohasem jutunk el Jézus Krisztusig, aki ugyan visszautasította e világ fejedelmének, a sátánnak hármas kísértését, és hangsúlyozta, hogy mennyei kincsek után vágyakozzunk, ugyanakkor szerette ezt a földet, és kedvét lelte az emberek társaságában, vendégségben, összejövetelekben. Urunk Jézus a mezők liliomaira és az ég madaraira, a kánai menyegzőn az ifjú párra, a hozzá vitt gyermekek arcára, nem a Prédikátor hiábavalóságával nézett, hanem Isten gyermekének szabad, tiszta, derűs tekintetével.
A mai evangélium gazdagja éppen az ellenkező magatartást testesíti meg. Gyakorlati materialista, távol tart magától minden kérdést az élet valódi értelmével kapcsolatban, s csak anyagi javainak gyarapításával és őrzésével van elfoglalva. Ezáltal a legjobb úton halad, hogy saját maga által előidézett lelki halállal az önzésbe fulladt test kimúlásával véglegessé, visszafordíthatatlanná váljon. Már régen beton biztos bunkerre változtatta házát, leépítette emberi kapcsolatait, ha egyáltalán voltak élő kapcsolatai. És az is előre megjósolható, - talán még ő maga is tudja, - hogy nem a másokért való buzgóság miatt, hanem pusztán a nagy zabálás jutalmaként fog jelentkezni nála a cukorbetegség, fenyegeti a szívinfarktus, miközben elnehezült, lomha testét tönkrement lábai egyre keservesebben hordozzák.
    Krisztusban azonban mindenki egy lesz, megszűnnek az emberi korlátok, mondja Pál apostol. A Krisztusba öltözés, a krisztusi életmód keresztény létünk, magatartásunk általános alapelve kellene legyen.
Krisztuskövetőként szívembe kell véssem, hogy életemet nem zárja le a földi horizont, és bár jól, hiánytalanul el kell látnom a jelen életem állapotbeli kötelességeit, szívemmel mégis a végső cél felé kell fordulnom. Ez a cél pedig az örök élet, az Istennel való életközösségben. Ezért nem is várhatok a földi élettől olyan boldogságot, belső békét, harmóniát, melyet az nem adhat meg. A földi örömök, a földi élmények után akkor jön a boldogság érzése, ha ezt megtalálom a Teremtőben, az Istenben. Ennek következtében olyan mértéktartóan használom a földi javakat, hogy semmi sem szakítson el Istentől, sem szenvedélyekben, sem bűnös vágyakban, sem kapzsiságban, vagy éppen bálványimádásban.
Befejezésül Foucolud atya szavaival irányítom tekintetemet az égiek felé!
„Atyám! Rád hagyatkozom, rád tekintek. Tégy velem tetszésed szerint. Bármit teszel is velem, köszönöm neked. Készen vagyok mindenre, mindent elfogadok. Föltéve, hogy akaratod teljesedik bennem, nem kívánok Istenem, semmi mást. 
Lelkemet a te kezedbe helyezem. Neked adom Istenem szívemnek egész szeretetével, mert szeretlek téged, és számomra a szeretetnek szükséglete, hogy adjam magam, hogy mérték nélkül a kezedbe helyezzem magam, mégpedig végtelen bizalommal, hisz te vagy az én Atyám.” - Ámen.