Húsvéti vigília 2016 - Világosság és sötétség Lk 24,1-12

A liturgia nagyszombat éjjel, a húsvéti vigília szertartásában egyfolytában a fénnyel játszik. Talán nincs még egy olyan ünnepünk, amelyben ennyire jelentős lenne a fény és sötét, a sötétség és a világosság játéka.

Hogyan lehet megélni, hogy bármilyen sötétség is van körülöttünk, Isten mindig velünk van?"

A sötétség veszélyek hordozója. Ismeretlen, átláthatatlan, kiismerhetetlen. A sötétség félelmet keltő.

Nikolausz Kopernikusz, a középkori híres lengyel csillagász a következő feliratot vésette sírkövére: „Nem kérek Páléhoz hasonló kegyelmet, sem azt, ami Péternek adatott. Csak a keresztfán a jobb latornak adott irgalomért fohászkodom”. Ehhez hasonló alázattal imádkozunk a mai estén mindannyian Istenhez: Irgalmazzon nekünk és a feltámadás által adja meg nekünk az örök életet! Hirdesse ez az éjszaka az irgalom győzelmét a bűn felett, az élet győzelmét a halál felett!

    A sötétség és a világosság küzdelméről szól a mai, jelképekkel teli húsvéti feltámadási szertartásunk. A bűn és a kegyelem harcáról. A halál és az élet viadaláról. A világosság végül eloszlatja a sötétséget, az isteni kegyelem legyőzi a bűnt, az élet győzedelmeskedik a halál felett. Mindezt magában hordozza Jézus Krisztus feltámadása, amit most ünneplünk. A régebbi időkben a keresztények a húsvéti vigília szertartását éjszaka, sötétben kezdték, hosszan tartott, és csak hajnalban a világosság beköszönte után ért véget.

Napjainkban rövidebb a szertartás, de a jelképek megmaradtak. Az ünneplés a sötétség beállta után kezdődik a sötét templomban, ahová a papként behoztam a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyát, amelynek lángja megtörte a sötétség erejét, majd egyre nagyobb világosság áradt, amikor a hívek meggyújtottátok gyertyáitokat. Krisztus fénye így jut el mindenkihez, így erősíti mindenkiben a reményt, hogy az élet erősebb a halálnál. Ezzel a reménnyel és a Krisztus feltámadásába vetett hittel várhatjuk, hogy a feltámadás által mi is új életre támadunk.

      A ma esti szertartás evangéliuma beszámol azokról a jámbor asszonyokról, akik Jézus sírjához mennek, ahol az isteni hírvivőktől megtudják az örömhírt: a megfeszített Krisztus teste nincs a sírban, mert feltámadt a halálból. Most csak az üres sírt láthatják és a feltámadásról szóló üzenetet hallhatják, a Feltámadottal még nem találkozhatnak, de megtudják azt is, hogy hamarosan láthatják majd őt. Ezzel a reménnyel, a jövőbeni találkozás reményével távoznak a sírtól.

Húsvét az új teremtés ünnepe. Nem véletlenül hangzott el a mai első olvasmány a Teremtés könyvéből. Amikor is Isten szólt, és lett világosság a világ teremtésének  első napján.

A feltámadás fénye legyőz minden sötétséget, az élet erősebb a halálnál

Húsvétkor, a hét első napjának reggelén Isten ismét azt mondta: „Legyen világosság!”.  Megelőzte ezt az Olajfák hegyének éjszakája, Jézus kínszenvedésének és halálának napfogyatkozása, a sírbolt éjszakája. Most azonban ismét eljött az első nap, a teremtés teljesen újra kezdődik. „Legyen világosság!” - mondja Isten, „és világosság lett”. Jézus feltámad a sírból. Az élet erősebb a halálnál. A jó erősebb a rossznál. A szeretet erősebb a gyűlöletnél. Az igazság erősebb a hazugságnál. Az elmúlt napok sötétsége szertefoszlott abban a pillanatban, amelyben Jézus feltámad a sírból és Ő maga Isten fényévé válik. Ez azonban nem pusztán Őreá és azoknak a napoknak a sötétségére vonatkozik. Jézus feltámadásával maga a fény teremtődött újjá. Jézus mindnyájunkat magával vonz a feltámadás új életébe és legyőzi a sötétség minden formáját. Ő Isten új napja, amely mindnyájunkra vonatkozik.

A keresztséggel belépünk a világosságba, az igazi életbe. Az új élet, a kegyelmi élet a keresztséggel kezdődik.  A keresztségben az Úr így szól ahhoz, aki részesül benne: „Fiat lux – legyen világosság”. (Legyen világosság benned!) Ő pedig beavatást nyer Krisztus világosságába, aki most választja el benne a világosságot a sötétségtől. Benne ismerjük fel mi az igaz, mi a hamis, mi a világosság és mi a sötétség. Az új nap, az elpusztíthatatlan élet napja hozzánk is eljön. Krisztus kézen fog. Mostantól kezdve Ő nyújt neked támaszt és így belépsz a világosságba, az igaz életbe.

Amikor egyszer Jézus látta az embereket, akik azért jöttek, hogy hallgassák és iránymutatást kapjanak tőle, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Nem tudták kihez forduljanak koruk gyakran egymásnak is ellentmondó irányzatai között. Mekkora szánalmat kell éreznie az Úrnak a mi korunkban, a sok izmus és ideológia bukása utáni szellemi zűrzavarban, amely mögött az emberiség hatalmas irányvesztése rejlik. Hová menjünk? Melyek azok az értékek amelyekhez igazodnunk kell? Melyek azok az értékek, amelyek szerint a fiatalokat nevelhetjük, anélkül, hogy olyan normákat adnánk nekik, amelyek nem állják ki az idő próbáját? Ő a világosság.

Édes a fény és jót tesz a szemnek, ha látja a Napot. S ha sok esztendőt ér meg az ember, legyen boldog mindegyikben!” A Prédikátor könyvében olvassuk ezt a mondatot (Préd. 11,7). Az ilyen fényre, az ilyen boldogságra vágyik mindenki, akár bevallja, akár nem. A sötétben fél a gyermek, nem érzi jól magát a felnőtt ember sem. Mert mindannyian élni szeretnénk, fényben és örömben.

Egymás mellett van két szoba. Az egyikben világosság van, a másikat elsötétítették. Kinyitják a két szoba között az ajtót. Mi történik? A világosba nem jön át a másik sötétsége. Fordítva ellenben igen: a világosság beárad az addig sötét szobába.

A sötétség: a fénynek a hiánya. A gonoszság a jóságnak a hiánya. A halál: az életnek a hiánya. Elmúlt az éjszak, vasárnap hajnala van. Húsvétvasárnap, és ekkor a fény győz a sötétség fölött. És a halál fölött az élet. Húsvét ünnepének ez az üzenete. Krisztus föltámadt. Halálával legyőzte a halált! Hogy életünk legyen, hogy a fényben éljünk. Feltámadásával Jézus mindnyájunkat magához vonz világosságába és legyőzi a sötétség minden formáját: a halál, a rossz, a gyűlölet, a hazugság sötétségét.

         Urunk, Föltámadt Üdvözítőnk. Szent Benedek apát szavaival kérlek téged, add föltámadásod erejét, fényét. Adj nekem, jóságos Jézusom Téged megértő értelmet, Téged átélő érzelmet, Hozzád siető lelket, Irántad buzgó bensőséget, Rád bukkanó bölcsességet, Téged felismerő világosságot, Érted égő szeretetet, Benned élő szívet, Téged dicsérő tetteket, a Te szavaidra hallgató fület, a te    szépségedet szemlélő szemet, a Te fölségedet magasztaló nyelvet, Neked kedves életmódot, a Tőled küldött bajokat elviselő békességet, Hozzád vágyó hű kitartást, és adj, Jézusom, boldog halált! Jutalmazz jelenléteddel, fényes feltámadással, és az örökké boldog életben add jutalmul magadat! Ámen.