3. adventi nap
December 3, kedd: Xavéri Szent Ferenc (+1552 dec.03.)
„Az Úr lelke nyugszik rajta… (Iz 10,2.) a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme.”
Xavéri Szent Ferenc, a mai nap szentje 1541-től tíz éven át dolgozott a missziókban: India, Indonézia, Japán. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kollégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat térített meg, az ezernyi keresztelésbe sokszor belefájdult a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba.
Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sáncian szigetén (a mai Kanton mellett), és ott halálos betegségben halt meg 1552. december 3-án.
Ferenc a lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek a mindene lenni. Állandó imája volt: „Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!.”
Mire tanít Szent Ferenc életének példája? – Tanuljak, legyek szorgalmas, fáradhatatlanul végezzem munkámat. Ferencnek halálos betegségében megadatott a megállás, a megnyugvás. Mivel én sokkal gyengébb jellem vagyok, most van az alkalmas idő adventben, hogy betöltekezzem az Úr lelkével, használjam ezt jól fel, lelkem megnyugodjon, erre kérjem Xavéri Szent Ferenc égi közbenjárását.
Xavéri Szent Ferenc imáiból:
Imádlak Atyaisten, aki engem teremtettél. Imádlak Fiúisten, aki megváltottál. Imádlak Szentlélek Isten, aki megszenteltél és megszentelsz. Úgy legyen, ahogy te akarod. Teljesen Gondviselésedre hagyatkozom. Tégy velem akaratod szerint!
Istenem, szeretlek,
Nem csak azért, hogy add meg üdvösségemet,
Vagy mert ki Téged nem szeret, örök tűzzel bünteted.
Te, Jézusom, a keresztfán egész valóm felkarolván,
Értem szeg és lándzsa szúrást, sok fájdalmat,
Verejtékezést és kínokat, sőt halált elszenvedtél.
S mindezt kiért? Értem, szegény bűnösért.
Hogyne szeretne hát szívem, ó Jézusom, én szerelmem.
S nem, hogy a Mennyben üdvözíts, hogy
Örökre el ne taszíts, a jutalom reményében,
De mint Te szerettél engem, úgy szeret most
És mindig szívem, mivel királyom vagy, és mert
Istenem vagy. Ámen.