December 24, advent 4. vasárnapja
A titkot őrző, és továbbadó ember
„Annak a titoknak kinyilvánításában, amelyre ősidők óta csend borult, de amelyet most az örök Isten parancsára a próféták írásai kinyilatkoztattak,…” Pál apostol úgy írja le Jézus közreműködést a világban, mely által kinyilvánult az a titok, amelyre már az ősidők óta mélységes csend borult.
Az igaz vallásban, hitben mindig van valami misztérium, titok. A végtelen Istent és titkait földi szavakkal, értelemmel nem is tudjuk felfogni, kifejezni. „Most még csak tükör által homályosan látunk…” (1Kor 13,12)
A hittitok az Istennel való igaz kapcsolatunk előfeltétele és alapja. Minden szentmisében imádkozzuk: Íme hitünk szent titka!
Az ősegyházban, mint kincset próbálták őrizni hitünk titkait a be nem avatottak, a kívülállók előtt. Ma nem csak, hogy hitünk minden egyes eleme hozzáférhető bárki kíváncsi számára, de még a belső fórumokat is: például püspöki, papoknak írt körlevelek, vagy belső papi levelezések is rendszerint lesz valaki, aki kiszivárogtatja. Szentatyánk Ferenc pápa oly sokszor nevén nevezi ezt: a rossz pletykának.
Amikor pedig tanúságot kellene tenni hitünkről Jézusban, nagy a csend. Nem csak a háztetőkről hirdette evangélium szava, vagy a lámpatartó meggyőző, világító fény nincs meg bennünk, hiányzik az örömhír továbbadásnak öröme. Amit belülről megéltem átéltem, ha kimondom, továbbadom, egy pozitív visszacsatolás. Belső örömet ad a lelkemben. Ez a karácsonyi pásztorok a titkot őrző, de egyben a hitet megosztó örömteli lelkülete.
Ne feledd! A hittitkot megőrizni a belső öröm, a hitre nevelni boldogság, a hitet tovább adni kötelesség! Katolikus hitemet alázatosan átveszem, örömmel megőrzőm és felelősen tovább adom!
Uram, Istenem!
Jól tudom, az igaz hit ereje legyőzi a félelmeket, segít a boldogulásban, megnyugtat, erőssé, kitartóvá tesz. Ne engedd, hogy a hit továbbadásáról a mai divatos tolerancia jegyében lebeszéljenek olyanok, akik nem tapasztalták még meg ezt az erőt! Segíts, hogy Jézust beengedjem, elfogadjam, az ő útját megéljem és tovább adjam. Ámen!
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből
Kinyilvánult a titok, amelyre ősidők óta csend borult.
Testvéreim!
Istennek hatalmában áll megerősíteni benneteket evangéliumomban, a Jézus Krisztusról szóló tanításban, annak a titoknak kinyilvánításában, amelyre ősidők óta csend borult, de amelyet most az örök Isten parancsára a próféták írásai kinyilatkoztattak, és minden nemzet előtt ismertté tettek, hogy így a hit befogadására eljussanak. Neki, az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké! Ámen.
Ez az Isten igéje.
Róm 16,25-27
És a ráadás!
December 25, hétfő
A jó ember, a jóság
(Ez az elmélkedés a Főplébániai Hírlevél karácsonyi számában is megjelent.)
Megszületett az Igazság és a Jóság!
Wass Albert egy versével kívánok mindenkinek áldott karácsonyt!
Angyalok húznak a világ fölött.
Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!
Megszületett az Igazság, a Jóság,
akit úgy vártunk: megszületett végre!
Adventben minden nap elmélkedtem egy-egy emberi tulajdonságról, amit épp az aznapi szentírási szakaszok tettek a szemem elé. Az igaz ember, a bátor ember, az ujjongó ember, a szelíd ember, az alázatos ember, stb. A 24 embertípus után az jutott eszembe, hogy ezek összefoglalója, a jó ember, a jóság!
Jézusban közénk szállt az isteni jóság!
Jó mester! Mondja a gazdag ifjú, és Jézus vissza kérdez: miért mondasz engem jónak?
A jóság azért különös erény, mert Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak: senki sem jó, csak egyedül, az Isten. A közismert ének nagyon egyszerű szavakkal fejezi ezt ki: „Ahol szeretet és jóság, ahol szeretet: ott van Istenünk!”
Tehát hatalmas a mérce. És mégis! A jóság egyszerű, és azt igényli, hogy egyszerű emberek legyünk, akik nem félnek másokra mosolyogni, bárhol a jót tenni.
Spanyol és portugál területen rengeteg templomot neveztek el a Jó Jézusról. Leghíresebb a portugál Braga város Bom Jesus temploma:
Kövessük tehát a jóságos Jézus példáját, mert ahogyan a közmondás is tartja: „Ha jó embert követsz, megtanulsz jónak lenni. Ha tigrist követsz, megtanulsz harapni.”
XVI. Benedek pápa mondta Jézus könyvében:
Ahol Istent másodlagos jónak tekintik, amelyet fontosabb dolgok miatt időnként, vagy teljesen félre lehet tenni, éppen ott vallanak kudarcot ezek az úgymond fontosabb dolgok. ……Ha az ember szíve nem jó, akkor semmi más sem lehet jó. A szív jósága pedig végül csak attól jöhet, aki a Jóság – aki maga a Jó.”
Karácsonykor legtöbbünk adni akar valamit a túlcsorduló öröméből: ajándékoz. Ha jól tesszük, az ajándékozás örömteli, üdvöt hozó dolog.
Lukács evangélista így idézi Jézus szavait: „A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő.” (Lk 6,45) – Tehát először is meg kell töltenem a jóság kincseivel a szívemet. az ima, a szentségek, a szentmise, a sok-sok féle lelki táplálék az a kincs, amit a rozsda nem mar meg, a moly nem emészt el. De mi lesz akkor, ha bele-bele csúszik a szív belsejébe a sok jó közé a rosszaság valamely formája? A jóság nem abban áll, hogy nem hibázunk, hanem abban, hogy javulni akarunk. És Urunk Jézus azért testesült meg, jött el közénk, hogy megszabadítson bennünket a bűn terhétől. Nem attól jó ember valaki, „jó fej”, hogy nem esik soha kísértésbe és nem követ el hibákat, hanem, hogy Jézus segítségével képes legyőzni saját magát és jó döntést hozni. Neked is fog menni? Igen! Böjte Csaba ferences testvért idézem:
„Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.”
Csengjen tehát ezen a szép ünnepen a szívedben az isteni jóság jól ismert éneke (6. versszak):
Csendes éj! Szentséges éj!
Szív, örülj, higgy, remélj!
Isten Szent Fia hinti reád
Ajka vigaszadó mosolyát:
Krisztus megszabadít!
Krisztus megszabadít!
Áldott karácsonyt kívánok!
Zoltán atya