December 11, hétfő
A bátor ember
Mondjátok a csüggedt szívűeknek: „Bátorság! Ne féljetek! – üzeni Izajás próféta a mai olvasmányban.
A keresztény ember bátor ember, ha szükséges, a legnagyobb tettig, a vértanúságig bátor. És hidd, a mi világunk ezerszer könnyebb, mint 2600 évvel ezelőtt a zsidók világa, akiknek Izajás próbált bátorságot önteni lelkükbe!
A bátorság a Katolikus Lexikon meghatározása szerint: a 4 sarkalatos erény egyike. - Fogalma a görögöktől Cicero és Macrobius közvetítésével került a nyugati gondolkodásba, szentírási megfelelője a lelki erősség.
Billy Graham nagy amerikai prédikátort idézem:
A bátorság ragályos. Ha akad egy, aki bátran kiáll, a többiek gerince is kiegyenesedik.
A keresztény élet nem jár folyamatosan a magaslatokban. Vannak pillanatok, amikor megélem a legnagyobb mélységeket is, elbátortalanodom. Ilyenkor imában Isten elé megyek, és könnyek között mondom neki: ‘Atyám, bocsáss meg nekem!’ vagy ‘Segíts rajtam!’
Testvérek, nézzetek fel és legyetek bátrak! Az angyalok közelebb vannak, mint gondolnánk.
Milyen nehéz azt mondanunk: „Legyen mag a Te akaratod!” - amikor letörtek vagyunk, és nincs kellő bátorságunk! De bármennyire is erőtlen vagyok, tudom, nem vagyok egyedül, sokan imádkoznak értem, látatlanban. Imádkoznak azokért az emberekért, akik nem tudják kimondani az igent, akiknek nincs bátorságuk dönteni, akik nem akarnak erőben a másik mellé állni.
Most én is így imádkozom magam és keresztény testvéreim bátorságáért:
Uram! Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni,
és hogyan kell a féktelen erővel szemben egyenesen állni!
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,
és alázatosan megadjam magam a léleknek!
Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek,
és hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek!
Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak,
és fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak!
Taníts meg lendülni, hogyha Rád találtam,
és hirtelen megállni, ha utat hibáztam!
Ne add meg mindig, amit nagyon kérek,
taníts bátor lenni, mikor nagyon félek!
Engedd a világot megvetve szeretni,
csak magadat ne hagyd soha elfeledni!
Ez a kiáltásom, ez maradjon végleg,
és ha másképp szólnék, nagyon szépen kérlek,
ne neheztelj rám, míg elfordítod orcád,
hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád! Ámen!
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Jön az Úr, hogy megszabadítsa népét. A fogságból hazatérőknek ő maga épít jó utat. Boldogok, akik azon járhatnak!
Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom. Virulva viruljon és örömében ujjongva daloljon! Mert övé a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron pompája. Meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk fönségét.
Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Mondjátok a csüggedt szívűeknek: „Bátorság! Ne féljetek! Íme, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.”
Akkor megnyílik a vakok szeme, és a siketek füle hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, és folyóvizek a sivatagban.
A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává. A sakálok egykori lakóhelyén zöldellő fű és nád terem. És egy tiszta út vezet majd át rajta, úgy fogják hívni: a szentek útja. Tisztátalan nem léphet rá, sem a balgák nem bolyongnak rajta.
Nem lesz ott oroszlán, és más ragadozó sem jár arra; a megváltottak vándorolnak rajta, akiknek az Úr szabadulást szerzett, azok térnek vissza rajta. Éneket zengve érnek a Sionra, és örök boldogságot tükröz az arcuk. Öröm és ujjongás jár a nyomukban, mert fájdalom és siralom nem lesz többé.
Ez az Isten igéje.
Iz 35,1-10