December 10, vasárnap
A vigasztaló ember
„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg” - Így üzen Izajás próféta által Urunk a mai olvasmányban.
Mindenki életében, és egy nép, nemzet életében is voltak és lesznek olyan helyzetek, amikor már csak az isteni vigasztalás lendíthet tovább.
A Szentlélek nem csupán együtt sóvárgó és sóhajtozó segítség, hanem egyúttal a prófétaság Lelke, a szenvedést okozó viszonyokat bíráló és ezek megváltoztatására felszólító Lélek is. Így olvassuk Szent Pál apostol második Tesszalonikai levelében:
Urunk, Jézus Krisztus pedig és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk,
vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jó tettben és szóban. 2Tessz 2.16-17
Aki már részesült Isten vigasztalásában, az tud hasonlóan vigasztalni, mert fájdalmas helyzetében már megtapasztalta, hogyan szereti őt az Isten.
Ezek alapján gondolom te is érzed, hogy milyen nagy értéke van az isteni vigasztalásnak az ember, és főként az emberi tevékenység számára.
Isten szeretete nincs távolabb, vagy közelebb, hanem Jézus által bekapcsolódik az ember nehézségeibe.
Az isteni vigasztalás alapja Isten megtestesülése: megerősíti bennünk azt a reményt, hogy az az Isten, aki ilyen nagy szeretettel mellénk áll, mindenhatósággal rendelkezik, minden embert megszabadít a bűntől és a szenvedéstől, és üdvösséggel ajándékoz meg.
Akkor tehát hogyan vigasztaljunk? – Néhány szép idézet:
„A világ már attól szebb lesz, ha meg tudjuk osztani valakivel a terheinket.” (Ismeretlen)
’Az emberek sokszor hosszan a negatívumokon rágódnak ahelyett, hogy nekiállnának, és valami jót tennének. Azáltal, hogy segítek másokon, egyszerűen elfeledkezem a magam gondjáról, bajáról.” (Böjte Csaba)
„Ha rosszkedvű vagy, próbálj felvidítani valakit, és hamarosan te is vidám leszel.” (L.C. Alcott)
„Nincs seb, melyet ha túléltünk, ne válnék egyszer forradássá mások számára!”.(Roger M. Gard)
Imádság Szent XXIII. János pápától:
Vigasztaló Szentlélek, tökéletesítsd bennünk a Jézus által megkezdett művet, tégy minket erőssé, imádkozz velünk az egész világért! Add, hogy jobban kihasználjuk az időt a benső élet elmélyítésére, adj lendületet apostoli tevékenységünknek, hadd érjünk el vele minden, Krisztus vére által megváltott népet és embert, az Ő örökségét. Törd le bennünk a természetes nagyravágyást, emelj fel a szent alázat régióiba, vigasztalj bennünket, töltsön el minket az igazi istenfélelem és a nagylelkű bátorság. Semmi földi kötelék ne akadályozza hivatásunk tökéletes teljesítését!
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Készítsük az Úr útját a magunk és embertársaink szívében!
„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg” – ezt mondja Istenetek. „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.”
Egy hang kiált: „Készítsetek utat az Úrnak a pusztában, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgy emelkedjék föl, minden hegy és halom süllyedjen alá. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, és sima úttá, ami göröngyös. Akkor megnyilvánul az Úr dicsősége, és meglátják azt mindenek. Igen, az Úr szája mondta ezt így.”
Menj föl egy magas hegyre, te, ki jó hírt viszel Sionnak, emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld föl hangodat! Ne félj! Hirdesd Júda városainak: „Íme, a ti Istenetek! Isten, az Úr, íme, eljön hatalommal, karjával mindent uralma alá vet. Vele van győzelmének jutalma, és színe előtt a bőséges zsákmány. Úgy legelteti nyáját, mint a pásztor. Karjaiba veszi bárányait, ölében hordozza őket, az anyajuhokat pedig nagy gonddal vezeti.”
Ez az Isten igéje.
Iz 40,1-5.9-11