December 6, szerda
A sajnálkozó, együtt érző ember
„Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük.” olvassuk a mai evangéliumban.
„Ő szerette a szegényt, a beteget, a kitaszítottat és a bűnöst, és nem ment el részvét nélkül semmiféle ínség mellett” – hangzik el a szentmise egyik kánonjában Jézusról. Úrfelmutatás után pedig felszólít a cselekvésre: Nyisd meg szívünket a körülöttünk élő emberek iránt, hogy szeretettel megosszuk bánatukat és aggodalmaikat, reményeiket és örömeiket, és utat mutassunk nekik az üdvösségre. Ennél szebb szolgálata nem is lehet a keresztény embernek.
Nemrégen hallottam Görögországból a nyaralásból hazatért ismerőseimtől. Kis görög szigeten nyaraltak, ahol épp esküvő volt. És meglepetésükre őket is meghívták, akik épp ott voltak a szomszédban. Az ünneplő pár és násznép úgy gondolta, az nem lehet igazi ünnep, ha a környezetből valaki kimarad. Szülőfalumban is az volt a szokás, hogy az utcából saroktól sarokig mindenkit meghívtak. Vajon lehet igaz ünnepem akkor, ha tudok olyanról, aki szomorú, éhező, beteg, és én vígan ünneplek, de rájuk sem gondolok, pedig megtehetném?
Az lenne az igazi adventi készület, ha mi is részvéttel és imára kulcsolt kézzel emlékeznénk napjaink betegjeire, nélkülözőire és áldozataira. Azokra, akik a háborús cselekményekben, illetve a súlyos természeti katasztrófák miatt sebesültek meg vagy lelték halálukat.
Urunk, Jézus! Te nem mentél el részvét nélkül semmiféle szenvedés mellett. Tekints azokra az embertársainkra, akik vágynak az emberhez méltóbb életre, de nem adatik meg nekik. Adj nekik reményt és vigaszt a nehézségek közepette!
A mai nap szentje, Miklós püspök egykoron megsajnálta azokat a lányokat, akik szegénységükben nem tudtak volna férjhez menni. Részvéttel volt irántuk, segített rajtuk. Adj lelki erőt és ötleteket nekünk, hogy jó szívvel kövessük az ő példáját.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus sokakat meggyógyít, és megsokasítja a kenyeret.
Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította.
Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét.
Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?”
Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?”
„Hét, és néhány apró halunk” – felelték.
Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Ezek az evangélium igéi.
Mt 15,29-37