December 5-i gondolat

December 5, kedd

Az ujjongó ember

Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. – Így ujjong Jézus a mai evangéliumban.

Mi, emberek sokfélék vagyunk. Vannak, akik gyakran törnek ki ujjongásban, és vannak visszafogottabbak. Egy biztos: amikor az ember ujjong, akkor egészen mélyről tör fel az öröm, és az ujjongás mindig magával ragadja az egész embert. Nemcsak a lelkét mozgatja meg, hanem a testét is. Van, aki úgy ujjong, hogy nagyokat kiált örömében, mint pl. amikor a magyar foci válogatott berúgta  gólját, amivel kijutott az EB-re. De van olyan is, aki tapsikol örömében, aztán van, aki ugrándozik, vagy táncra perdül.

Olyan jó lenne, ha Jézus ujjongó öröméből valami ránk is átragadna! Jézus szándéka, hogy örömét tanítványai fölé is kiterjessze.

Mit mond Jézus apostolainak? „Ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” Tehát ne az legyen örömötök forrása, hogy a tőlem kapott erő átárad rajtatok, és célba ér, hanem az, hogy hozzám tartoztok. Velem együtt szolgáltok, és velem együtt a győzelem is a tiétek.

Szentatyánk Ferenc pápa mondja:

„Akkor szoktunk ujjongani, amikor annyira jó dolog történik velünk, hogy nem elég belül, lelkünk mélyén örülni, hanem egész testünkkel ki akarjuk fejezni boldogságunkat: ekkor ujjongunk. Mária Isten miatt ujjong. Talán velünk is megesett már, hogy az Úr miatt ujjongtunk. Szoktunk ujjongani egy jó eredmény miatt, egy jó hír miatt, Mária arra tanít, hogy Istenben ujjongjunk. Miért? Mert ő, Isten, „nagy dolgokat” tesz (vö. Lk 1,49)”.

   Urunk, Jézus! Segíts minket adventi utunkon, hogy a te követésedből fakadó öröm bennünket is betöltsön a Szentlélek ereje által. Segíts, hogy tudjunk örülni, ujjongani a napi kis dolgoknak is, a jól elvégzett munkának is. Együtt zengjük a zsoltárossal:

Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!" (Zsolt 89,16)

 

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Jézus ujjongó hálaadása a Szentlélekben.

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked.

Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Ezek az evangélium igéi.

Lk 10,21-24