Vízkereszt 2016

Vízkereszt: az ünnep görög neve – epifánia, megjelenés – bár részben pogány eredetű, mégsem idegen a Szentírástól: mind az Ó-, mind az Újszövetségben számos alkalommal találkozunk vele, amikor Isten megjelenik dicsőségében népe előtt, kinyilvánítja akaratát és üdvtervét az embereknek. Vízkereszt, húsvét urán a legrégebbi keresztény ünnep, tulajdonképpen Krisztus nagy megjelenésének (bölcsek, keresztelkedés, kánai menyegző), kinyilvánulásának a momentumait kapcsolta össze egyetlen egy gondolattá: az Isten eljött közénk, s megmutatta nekünk az üdvösséget.

Melyek voltak ennek a jézusi epifániának a mai napon megünnepelt elemei?
– Jézus születése és a napkeleti bölcsek imádása. A keleti egyházak sokáig nem különítették el a születés és az epifánia ünnepét. Együttesen látták meg ezekben azt, hogy Isten már nem csak az ószövetségi választott népnek, de a pogányoknak (őket képviselik a bölcsek) is megmutatta önmagát emberré válásában.
– Jézus megkeresztelkedése a Jordánban. A közeledő Jézusra így mutatott rá Keresztelő János: „Íme az Isten Báránya”. Ezt a prófétai kijelentést erősítette meg a megnyíló égből az Atya szózata s a Szentlélek galamb képében való alászállása Krisztusra. Ily módon valamiképpen a teljes Szentháromság kinyilvánította önmagát az emberiség előtt, új tartalmat kölcsönözve a Lélek és víz általi keresztségben az ősi tisztulási rítusnak.

– Jézus első csodája a kánai menyegzőn. A közismert csoda leírásához János evangélista fontos záró gondolatot fűz: „Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). Az első csoda valódi epifánia: az embert megmenteni, megváltani érkező Isten dicsőségét mutatja meg benne, s ez a pillanat hittel tölti el a tanítványok szívét.

         Vízkereszt ünnepe krisztusi hitünk középpontjába vezet el bennünket. Ahogyan a zsidóság a kivonulás során és a Sínai-hegynél szemlélhette Isten dicsőségét, amely szabadító erő, új életet ajándékozó csoda, úgy az Újszövetség népe Epifánia napján szemléli a közénk érkezett, értünk a megtestesülésben a szenvedést is felvállaló Urat, aki épp ezáltal mutatja meg igazi dicsőségét a világnak. Az ünnep ilyen módon a hit nagy pillanata.

 

Epifánia: Urunk megjelenése. Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.

Origenész ókori egyiptomi egyházatya a Krisztus utáni 2.3 században élt, ő veti fel először a gondolatot, biztos egy üstökös volt a csillag. És után szinte minden jeles csillagász, filozófus, teológus letett voksát, hol egy üstökös, hol egy bolygó együttállás, hol egy különös csillag, születése, vagy halála, robbanása mellett.  A Planetáriumban éveken keresztül jól menő vetítés volt ilyenkor a karácsonyi időben a betlehemi csillagot bemutató előadás.

Én viszont nem a régmúlt időkben kutakodnék, úgy sem tudjuk teljes bizonyossággal megfejteni a titkot, és ha meg is fejtjük, ennek semmi különösebb új hatása nem lenne lelki életünkre.

Ezért inkább úgy tenném fel a kérdést, reménykedhetünk-e mi is abban, hogy nekünk is ad meghívást az Úr, és ad hozzá érthető jeleket is?

Egy mai fiatal, modern költő, így értetlenkedik, keresi a jelet:

Káldi Zoltán  Epifánia

tékozló angyal bukott most alá
szavakkal és tettekkel szeretek
Luciferek felelnek imámra
míg égi hatalommal perelek

pulzusomban megtört szív szindróma
pumpálja, ütlegeli ereim
és a végén ösztönösen hazug
impulzusok érik idegeim

mindent eldöntő, végső szigorlat
mocskosan kézhez kapott bizonylat

szociális társadalomban dúl
önközpontú megalománia
vallásomban még várat magára
a szent, személyes epifánia.

Érdekes az Epifánia egy férfinév, keresztnév is. Női változata a női szintén keresztnév: Teofánia. Tulajdonképpen a két szó ugyanazt jelenti a keresztény szóhasználatban, de mégis másra használjuk. Isten megjelenése. A görög teofánia  és epifánia Istennek valamilyen alakban való megjelenését jelenti. Az epifánia az istenség megpillantására, kinyilvánulására utal.

Az epifánia, teofánia bárhol és bármikor lejátszódhat, de az Ószövetség egykoron történelmi környezetbe állította; kísérő jelei: felhő, tűz, füst, kerubok szekere, angyali vagy emberi alak. A jeleket szavak kísérik: ne félj, vedd le sarudat, mondd meg... stb.  Az idők folyamán kialakultak a természetfölöttiségnek és a szokatlanságnak a jelei és nevei. Az ember félelemmel és rettegéssel áll a jelek előtt. Él az ősi sejtelem, hogy aki Istent ilyen formában látja, az nem maradhat életben. Az Újszövetségben ilyen teofánia kíséri Jézus keresztségét, az égből hallatszó szózat formájában, és jelzi a megváltás idejének elérkezését. A színeváltozás is teofánia, a fehér ruha, a kísérő szózat: Jézus küldetésének igazolása volt. A felhő, Mózes és Illés megjelenése azt célozza, hogy Jézusban az ószövetségi jövendölések teljesedtek.

Mai keresztény emberként keresem és kutatom életemben az Úr hangját, jeleit. Lehet csillag és fény, ami után elindulok. Lehet egy belső lelkemben megszólaló hang.

Uram, Jézus! Ezen a szép mai ünnepen szívből kérlek, add jeleidet, csillagodat, fényedet, intő és vezető hangodat. Ne tévedjek el, csatangoljak el, mint a rossz bárány, hanem örömmel találjak rád, minden élethelyzetemben. - Ámen!