C év nagyböjt 3. vas 2022 Lk 13,1-9
Bevezető:
„Odamegyek és megnézem ezt a különös látványt: miért nem ég el a csipkebokor.” Halljuk majd a mai olvasmányban Mózes történetét a Hóreb hegyén. Mire figyeljünk?
Mózeshez hétköznapi foglalkozása közben szól az Úr. Hasonlóan nekünk, mindennapi elfoglaltságunk közben is meg kell hallanunk az Úr szavát. - Isten égő tűz, és aki hozzá közeledik, annak is lángba kell borulnia, Jézus is tüzet hozott a földre.
A szent helyen Mózes nem jelenhetett meg hétköznapiasan. Lelkünknek szüksége van ünnepekre. Nem a külső számít, hanem a belső: lelkünk öltsön fel ünnepi ruhát és úgy lépjünk be Isten szent helyére, szent félelemmel és tisztelettel.
A konklúzió: Isten számon tartja hívei szenvedését. A kellő pillanatban megsegít. De vajon él-e a bizalmam? - Isten az Atyáink Istene. Ő mindig ugyanaz, nem változik. Sajnos mi gyakran változunk.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kedves Testvérek!
A mai evangélium alapján egy néhány évvel ezelőtti példát hozok, amikor még nem internetes újság, hanem nyomtatott hírek voltak csak.
Volt egy idős ember, aki annak ellenére járatta magának az egyik napilapot, hogy már gyakorlatilag nem is olvasott, mert nehezen látott. Egyszer az egyik barátja megkérdezte, hogy miért járat egy olyan napilapot, amit soha nem is olvas el. A válasz így hangzott: „Minden reggel, mielőtt bármit is teszek, megnézem az újságban a gyászjelentést, hogy vajon ott van-e az én nevem. Ha nincs ott, akkor letérdelek és hálát adok Istennek az új nap ajándékáért. Ezért járatom a napilapot.”
Képzeljük el, mit írt volna Jézus korában egy jeruzsálemi napilap a Jézus által említett eseményekről. Nem csak a gyászjelentésekben olvashattunk volna ezekről a halottakról, hanem az újság címoldalán is: „Vérfürdő a jeruzsálemi templomban! Pilátus lemészárolta a gyanús galileai lázadókat”, „Siloám tornya ledőlt, és 18 ember meghalt”. Mi lett volna a vallásos jeruzsálemi emberek reakciója egy ilyen hír hallatán? A galileaiakról, akiket nem jó szomszédnak tartottak, valószínűleg ezt mondanák: „Megérdemelték.” Azokról, akikre rádőlt a torony, azt mondták volna: „Ez Isten műve! Ő tudja egyedül, hogy miért érdemelte meg ez a tizennyolc ember a halált akkor és ilyen módon!”
De, ha mai újságot vennénk a kezünkbe, azt olvashatjuk: Ukrajnában ma az oroszok újból bombáztak városokat, lőttek lakóházakat. Bele lőttek a kenyérért sorban álló tömegbe, és tucatnyi ember meghalt.
Azok az emberek, akik egykoron Jézussal közlik a hírt, maguk is ugyanilyen hozzáállást tanúsítanak: „megérdemelték”. Jézus azonban ezt mondja ennyi tudatlanság és önigazolás a láttán:
„Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Orosz invázió, támadás, ukrán háború. Ennek hallatán sokan helytelenül azt gondolják, hogy az egyszerű ukrán emberek tettek valamit, amivel kiérdemelték a sorsukat, halálukat, házuk, lakásuk lerombolását, míg azok, akik megszabadultak, nem követtek el semmi rosszat. Mi nem vagyunk háborúban, nekünk nem kellett mindenünket hátrahagyva elmenekülnünk, mint már közel 4 millió embernek. A helyes álláspont az, hogy ha felismerjük, hogy ez bárkivel megtörténhetett volna, és hogy nem velünk történt eddig a háború, a sok szerencsétlenség, az Isten irgalmának és szeretetének köszönhető, és nem annak, hogy mi erkölcsösebbek vagyunk, mint az ukrajnai emberek.
Lukács evangélista a mai evangéliumi részletben attól az évezredes szemléletmódtól próbál minket megszabadítani, amely szerint az embereket azért érik utol a bajok és tragédiák, mert bűnösök, és nem teljesítik Isten parancsait.
Jézus példázatai, a történetek ma is megtörténhetnek más és más formában. Újra és újra tudatosítanunk kell magunkban, hogy Isten csak szeretni tud, büntetni csak más emberek vagy mi magunk tudunk. Isten a maga nagy szeretetében szabadságot adott nekünk, de nem azért, hogy embereket gyilkoljunk. Ami pedig a természeti csapásokat illeti, azok a természet fizikai törvényei szerint működnek, és Isten szándéka szerint nem az céljuk, hogy embereket pusztítsanak. Az ember például az alaposabb tervezés és építkezés, másrészt a tudományos előrejelzés fejlesztése révén érheti el, hogy elkerülje az ilyen jellegű katasztrófákat.
Amikor Jézus hasonlatokat mond arról, hogy az embernek a bűnbánat és a jócselekedetek gyümölcseit kell teremnie, – miként a fák gyümölcsöt érlelnek – akkor az Istennel való együttműködésünkre gondol. Isten nélkül ugyanis elszakadnánk az éltető erőforrástól, a teremtő erőtől, a növekedést és fejlődést biztosító hatalomtól és erőtlenné, élettelenné és terméketlenné válnánk. Isten együttműködésre hívja az embert. Aktív együttműködés ez a Teremtővel, ugyanakkor mégsem a miénk az érdem, hanem Istené. A megtérés, a lelki újjászületés nem rajtunk múlik, hanem Isten irgalmának köszönhető. De a megtérés ideje most jött el számomra. Az irgalmas Atya most akar magához ölelni és megbocsátani.
Tudom, a mai helyzetben ezt a régi történetet nehéz aktualizálni. Egy orosz-ukrán háborúban ki-ki úgy gondolkodik, hogy oroszbarát, vagy angol-francia-német-lengyel barát álláspontot képvisel inkább, attól függően, honnan hallgatja a híreket. Nekünk, keresztényeknek azonban minden ember a testvérünk, de a szomszédokkal még különösebben jóba kell lennünk. A menekülteket pedig befogadnunk és segítenünk kell.
Kár volna tagadnunk, hogy Jézus beszéde, amit a mai evangéliumban olvastunk, bizony fenyegető jellegű. A beszédben kétszer szerepel a következő kijelentés: „ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” A megtérés és annak elutasítása egyenlő az élet vagy a halál választásával, tehát az ember örök sorsáról, üdvösségéről vagy a kárhozatra kerüléséről van szó. Az ember életét egyaránt fenyegeti - a háború, - a természet erői, - egy hatalom részéről akár erőszak és üldözés, - de valamilyen váratlan helyzet is halálhoz vezethet. Ha valaki nem hajlandó a megtérésre és bűnében marad, az el fog veszni, azaz nem jut a mennyországba. A fenyegető hangnem minden bizonnyal azt a célt szolgálja, hogy az embereket ráébressze saját felelősségükre és elrettentse őket a kárhozattól.
Állást kell foglalnunk, hogy elfogadjuk-e hittel az üdvösség tanítását vagy elutasítjuk azt. A döntés elhalasztása végzetes lehet, mert Isten ugyan türelmes, de a mi időnk véges, és a háború folytatódik, és baráti, békés együttélést még a választások után is nehéz elképzelni hazánkban.
Uram, Jézus! Szeretnék tiszta lélekkel, tiszta szándékkal élni, lelki békében, nyugalomban. De érzem, ebben a nagyböjti időben, a megtérés folyamatába is beleszól, belekiált a lelkembe a világ sok gonoszsága, a világ határozatlansága. Ne csak az én kényelmemről legyen most szó, amikor annyi szenvedő emberről hallok. Nem a saját érdemeimre hivatkozva kérlek, hanem irgalmasságodért esdekelek: tedd a helyére együtt érző szívemet szenvedő embertársaim iránt. Adj jó elhatározásokat, tisztíts meg, hogy az igazi keresztény élet méltó gyümölcseit teremjem meg. Úgy legyen! Ámen!