21/ Advent 3. hete: december 17 (péntek)
A mai olvasmány Mózes első könyvéből (a Teremtés könyvéből) való. (Ter 49,2.8-10)
- Kiemelt értelmező mondata így hangzik:
„Jákob megjövendöli, hogy Júda törzséből fog születni a Megváltó, aki minden nép reménységét betölti.”
A Megváltó betölti reménységünket? Nem marad bennünk hiányérzet?
Kórosan bizalmatlan világban élünk. Sokkal kevésbé bízunk meg hivatalos személyekben, vezetőkben, egymásban, mint elődeink. A bizalmatlanság okát nemcsak rajtunk kívül álló körülményekben kell keresnünk, hogy megváltoztak az emberek, hogy anyagiasak, kiismerhetetlenek, tisztességtelenek lettek, hanem önmagunkban is: hozzáállásunk, elvárásaink is áthangolódtak. Bizalmatlanságunk rólunk is terhelő diagnózist állít fel. Ez átterjed családtagjainkkal, barátainkkal való viszonyunkra, sőt, az Istennel való hitbeli kapcsolatunkra is.
Mindent feladtunk, nem is reménykedünk már, mert úgy sem sikerül: Jézus nélkül nem is fog sikerülni. Keresztényként én a remény embere vagyok!
Nyíri Tamás filozófus írta 46 évvel ezelőtt:
„De mit értünk reményen? Azt a szerény föltételezést, hogy a valóság nem egy félkegyelmű meséje, vagy - ha történetesen keresztény az illető - hogy Isten elképesztő szeretet. Jobban mondva: a remény bizalom abban, hogy holnap másként lesz, mert a lét minden erejével javunkat szolgálja, tehát nagyon helyénvaló, ha mi is segítünk másokon.”
Uram, Jézus!
Egy dicsőítő ének soraival vallom meg beléd vetett reményem!
Reményem, örömöm,
forrásom Belőled fakad.
Ékszerem, koronám,
minden gazdagságom Te vagy!
Tökéletes Jézus.
Szerelmed féltőn átkarol,
Hozzád bújva nyugszik meg lelkem.
Békességed szárnyakra emel.
Nem rémít a háborgó tenger.
Reménységem, amíg élek el nem hagy.
Az út végén színről-színre látlak majd!
- Mai jó elhatározásom:
Péntek, böjti nap van: felajánlom adventi böjtömet azokért, akik reménytelenül, kilátás nélkül élnek, hogy hitből erőt meríthessenek.