Heti gondolatok

január 31, évközi 4. vasárnap

Kedves Testvérek!

Nekünk, saját korunk hívő emberének is irányt mutathat, hogy Jézus nem tesz csodát az ismerős közegben, a názáreti zsinagógában. Saját helyzetünkre alkalmazva azt gondolom: aki bele született a hitbe (kereszténynek nevelték), annak elégnek kell lenni, amit kap a szüleitől, a templomban, a Bibliából, a hittanokon. Pontosabban elégnek kell lenni ahhoz, hogy elinduljon, és kiássa a lelkéből, kiimádkozza Istentől a többit, hogy élő hite és igaz élete legyen. A csodák (persze a csoda lehet egy lelki élmény is) azoknak szól elsősorban, aki távolabbról indul, aki épp bajba került.

C év évközi 2. vasárnap 2016

Kedves testvérek!

Tegyétek, amit mond! Szól Mária Kánában a menyegzőn.

Ez a felhívás elindít egy folyamatot, Jézus első csodatettét, melyet nagyon sok csoda követ földi életében, és azóta is az egyház életében. Megtapasztalhatjuk az élő csodát, nem csak például ima meghallgatásban, egy szent közbenjárásában, hanem testi és lelki gyógyulásainkban is.

Tegyétek, amit mond!

Aki megteszi, amit Jézus mond, az jó úton jár Meghallgatni könnyebb Jézus tanítását, mind megtenni. Csak hallgatni őt meddő dolog. Manapság inkább megpróbáljuk megmagyarázni Jézus szavait, mert túl nehéznek, vagy túl radikálisnak tartjuk. Az ellenség szeretetparancsának hallásakor talán elfogadjuk azokat a magyarázatokat, hogy elég megtenni, amit Jézus mondott, imádkozni értük, rosszat nem tenni nekik, de azt már kimagyarázzuk, hogy az ellenfelet, a bevándorlót, a szegénytőket érzelemmel is kell szeretni. Lehetséges érzelem nélkül szeretni? Ilyet nem tud mutatni senki!

Karácsony utáni 2. vasárnap 2016 Jn, 1,1-18

Karácsony második vasárnapján a János-evangélium prológusát, bevezető himnuszát olvassuk a szentmisében. Ez a tizennyolc vers hitvallásunk szívébe vezet bennünket: az Örök Ige megtestesülését és üdvösségszerző művét, az istengyermekségre szóló meghívásunkat valljuk meg.

Egyébként a vasár- és ünnepnapi hitvallásunk középpontjában is ez a titok áll: „az Ige testté lett”, és meghajlunk, amikor kiejtjük. Ez a titok a keresztény hit sajátossága: „caro cardo salutis” – a test az üdvösség sarkpontja, vallották az egyházatyák, és ugyancsak ők: „Isten (Fia) emberré lett, hogy mi megistenüljünk”, részesedjünk az isteni életben.