Heti gondolatok

C év nagyböjt 5. vasárnap 2016

Kedves Testvérek!

         „Szent Ágoston magasztos szavakkal azt mondja, hogy a történet végén ketten maradnak, a miseria és a misericordia. A szerencsétlen asszony és az irgalom. Az asszony és Jézus. Szent János evangéliumának irodalmi szempontból az egyik legnagyobb értéke, hogy mindegyik történet ugyanazt az eseményt juttatja eszünkbe. A keresztről beszélek, arról a pillanatról, hogy Jézust fölemelik a kereszten és Ő ott megdicsőül. Krisztus Maga lett a bűnbakot kereső erőszakos tömeg áldozata. Krisztus lett az, aki körül összegyűltek az emberek és elítélték Őt. A kereszténységben feltáruló gyönyörű igazság számomra, hogy Isten nem erőszakosan büntet, hanem inkább az áldozat mellett áll. Nincs már többé szent erőszak, nem kell Istent vagy az isteneket áldozati állatokkal engesztelni Őt, mert maga Isten lesz az áldozati bárány. Egy új világ születik. Egy új világ, amely nem erőszakra, a másik iránti gyűlöletre épül, hanem az együttérzésre, a megbocsátásra és az erőszak-mentességre. A keresztény üzenet legmélyebb igazsága egy új világba hív minket.”

C év nagyböjt 4. vasárnap 2016

Kedves Testvérek!

A mai vasárnapon a tékozló fiú történetét úgy olvasatja fel egyházunk, hogy felolvasunk két bevezető verset Szent Lukács evangéliumából, majd 10 vers kimarad, és jön a tékozló fiú története.

A kimaradt 10 vers is két példabeszéd. Tehát mind a három olyan példabeszéd, amelyek Isten irgalmáról szólnak. Az elveszett bárányról, az elveszett drachmáról (pénzről) és az elveszett (tékozló) fiúról szóló hasonlatok egyaránt arról tanítanak, hogy az irgalmas Isten keresi elveszett gyermekeit és kész megbocsátani, visszafogadni mindenkit szeretetébe. A megtalálás, a visszatalálás öröme visszatérő elem mindhárom hasonlatban. Az elveszett bárányt megtaláló és a nyájhoz visszavivő pásztor, az elveszett pénzdarabot kutató és meglelő háziasszony, valamint a fiára váró és őt szeretettel visszafogadó apa nem akarja örömét magába zárni, hanem másokat is örvendezésre hívnak.

C év nagyböjt 3. vasárnap 2016

OLVASMÁNY Mózes második könyvéből

            Miután Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból, Midián földjén telepedett le, és ott Midián papjának, Jetrónak leányát vette feleségül. Mózes egy alkalommal apósának, Jetrónak, Midián papjának juhait őrizte. Messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala: egy égő csipkebokorban, a tűz lángjában. Amikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el.

            Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös látványt: miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy Mózes vizsgálódva közeledik, Isten megszólította őt a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!”

            „Itt vagyok” – felelte.