Heti gondolatok

Húsvét 2. vas. C év. 2016 Jn 20,19–31 „Félelmükben bezárták az ajtót...”

Kedves Testvérek!

A mai evangéliumból a következő egymásra épülő kifejezéseket hallottam ki: békesség, félelem, bizonyosság, és az isteni irgalom.

Mindez együtt, az isteni irgalmasság vasárnapján.

„Békesség, ne féljetek!” Krisztus feltámadása az irgalmasság kiáradása. Olyan témáról van   szó,            amit    már     nagyon megerőszakolt a mindenkori véleményhadjárat – szinte már az igazságosság szellemének elvetéltségét hirdeti a könnyelmű életű keresztények hada. Vagy egyesek ennek ellentétét hirdetik – Istent, mint könyörtelen bírót próbálják megfesteni, rettegésben tartva a jámbor lelkeket. Isteni irgalom és igazság       összefonódik a következő sorokban: Aztán újra szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.’ Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.” A megbocsátás hatalmát soha nem           lehetett és ma sem  lehet úgy felfogni és értelmezni, mint egy birtoklandó valamit, ami felett rendelkezhet az ember a saját kénye–kedve szerint. Ez felhatalmazás, azaz, szolgálat. Ha megfigyeljük a szentírás eme sorait, jól láthatjuk, hogy a félelemtől eltelt apostolok zárt ajtók mögött, meghunyászkodva a saját csalódásukkal a hátukon feloldódnak, amint meglátják a Mestert, ki ennyit mond: „Békesség nektek”, és megmutatja számukra a szögek okozta sebeket. Ekkor árassza ki rájuk a Szentlelket, és felhatalmazza őket a bűnbocsánatra, amit egyedül Isten képes megadni. 

 

Nagypéntek 2016

Kedves Testvérek!

Nagypéntek fájdalma, borzalma mindörökre rátűzte fölbolygónkra a kereszt jelét. A péntek esti alkonyatban, a lemenő nap hátterében ott áll a kereszt sziluettje. És ez a kereszt átformálja a világot. Ezt persze a feltámadás előtt még senki sem láthatta. Jelenlétét pedig a mai hitetlen liberális Európa megpróbálja eltüntetni. Nem fog sikerülni!

Urunk Jézus szenvedéstörténete az isteni szeretet, az emberi gyengeség és a sátáni gonoszság, az emberi árulás egy helyen való megnyilvánulása.

Virágvasárnapi beszéd bővített 2016-ra (Triduum miatt ily hosszú)

Kedves Testvérek!

A virágvasárnapi bevonulási kapu, a Szentév kapuja és a nagyhét kapuja: ezt a hármasságot tűztem ki mára elmélkedésül

Az irgalmasság szent évét üljük, és valamennyien szeretnénk részesülni az isteni irgalom áldásaiból. Nem tudom, közületek ki ment át már valamely szent kapun a Szentévben. Én csak egyen, a múlt szombaton, Máriabesnyőn. Nagyon várom már, hogy április végén Rómába eljutva átmehessek az igazi szent kapun, majd május 7-én a plébánia közösséggel a Márieremetei Kegytemplom szent kapuján.

Van azonban a holnapi ünnepnek is egy kapuja, a virágvasárnapi, Jézus jeruzsálemi bevonulását megjelenítő kapu, templomunk kapuja.

Hacsak nem zuhog az eső, virágvasárnap a templom előtt szoktunk gyülekezni a téren, ahol megáldom a zöld ágakat. Majd a bevonulási evangélium után felolvasom a 23. zsoltár refrénjét:

„Emeljétek fel fejeteket kapuk, táruljatok föl örök kapuk, a dicsőség királya bevonul.” Majd a szent kereszttel megkocogtatom a templom kapuját, újból felolvasva a zsoltárt: „Emeljétek fel fejeteket kapuk, táruljatok föl örök kapuk, a dicsőség királya bevonul.” és így harmadszor is megkocogtatva a kaput, mely kitárul. Majd bevonul az egész hívő sereg. De mit is jelent mindez? Miért kell nekünk megjeleníteni azt a régi bevonulást, Jézus bevonulását Jeruzsálembe?