Evangélium

Elmélkedés

Az egyházi év utolsó hetében az evangéliumok a végső időkre irányítják figyelmünket. A mai részben Jézus először arról jövendöl, hogy hamarosan milyen sors vár a szent városra, Jeruzsálemre. A várost hadsereg veszi körül, megostromolják, a lakosságot fogságba hurcolják, pogányok fogják elfoglalni a területet. Amikor Szent Lukács evangélista lejegyzi írásában Jézus ezen kijelentéseit, mindezek már bekövetkeztek. A zsidó háborúban a rómaiak elfoglalják és lerombolják Jeruzsálemet, a templomot felgyújtják.

Jézus szavai tehát, amelyeket a közeli jövőre vonatkozóan mondott, beigazolódtak, valóban megtörténtek. Ebből arra következtethetünk, hogy azok a kijelentései is valóra fognak válni, amelyeket a távolabbi jövővel kapcsolatban, azaz a végső időkről mond. Nehéz megállapítanunk, hogy a végső időkről szóló tanítás elemei mennyire jelképesek vagy valóságosak. Jézus félelmetes jelekről és természeti jelenségekről beszél, amelyek a világot érik majd. Újra megemlíti az üldözéseket és az emberi gonoszság elszabadulását. A felsorolt jelenségek látványa és megtapasztalása miatt félelem fogja eltölteni az embereket. A hívő számára azonban van remény: az Emberfia, Jézus Krisztus, az egész világ és az egész természet Ura. Egyedül neki van hatalma a gonosz legyőzésére. A szabadulást és a megújulást Jézus hozza a világ és az ember számára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége.