Evangélium

2018. február 17. – Szombat (Lk 5,27-32)
Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!” Lk 5,27-32

Elmélkedés

A mai evangéliumban a vámos Lévi meghívásáról és megtéréséről olvasunk, akinek személye azonos Máté apostol és evangélista személyével. Az eset azt mutatja, hogy nem önmagában az Úr hívása, hanem annak elfogadása eredményezi az élet megújulását. Lévi elfogadja ezt a hívást, megérzi egy új, teljesebb élet lehetőségét és nagylelkűen elindul a tanítványi úton. Kész mindenét elhagyni, hogy Jézus követője legyen. Ez megtérésének csalhatatlan jele.

A nagyböjti idő az Úr felé fordítja tekintetünket. Megértjük, hogy Krisztus személyében jött el közénk a Megváltó és önfeláldozásának köszönhetően nyertük el a megváltást. Remélhetőleg megértjük azt is, hogy felesleges igaz voltunkat hangoztatni Isten előtt, hiábavaló dicsekednünk vallási cselekedeteinkkel, hiszen akkor nem tudja felkínálni nekünk gyógyító, lélektisztító segítségét. Jézus ezt mondja ugyanis: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!” Őszinte bűnbánattal fordítsuk tehát tekintetünket az Úr felé! Isten végtelen irgalommal tekint ránk és nem nézi sorozatos lázadásainkat, engedetlenségeinket, hanem újra és újra szeretetének jelét mutatja. Engedjük, hogy a gyengeségeink felé forduló Isten meggyógyítsa bűntől sebzett szívünket, megerősítse lelkünket!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, irgalmas Atyám! Öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok, visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Öröm számomra, hogy megbocsátod bűnömet. Szereteted soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, és elismerem, hogy irgalmas Atyám vagy. Te mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! Bocsáss meg nekem, Istenem!